Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XV. Terminológiai kérdések
XV. TERMINOLÓGIAI KÉRDÉSEK A rétgazdálkodás és szénamunka kapcsán végezetül érdemes lenne kitérni olyan terminológiai kérdésekre is, amelyek a kutatásban a legutóbbi időben váltak aktuálissá és amelyeket éppen az itteni adatok nagyobb bősége és újszerűsége alapján kísérelhetnénk meg új összefüggésbe állítani. Nem kívánjuk persze sem az eddigi eredményeket kétségessé tenni,1 sem azokat elismételni, hanem éppen azokra támaszkodva próbálkoznánk az értelmezés új lehetőségeivel, melyhez néhány eddigi tapasztalatunk is, amit pl. a dohánytermesztés kutatása közben gyűjtöttünk, segítséget nyújt. Mindenesetre feltűnő, hogy a szénafajták és az azok elkészítésére szolgáló füvek elnevezésének igen bő változatai találhatók meg a Kis- Balaton körül. Nemcsak a réti takarmánynak van külön neve, aszerint, melyiket mikor kaszálták, így pl. széna, sarju, fattyúsarju, hanem a fűnek is, melyből a tényleges széna készül. így pl. az első kaszálatú füvet mondják elejének, öregjének, de méginkább eleje-fűnek vagy előfű-nek, öreg- fű-neik vagy aggfű-nek. Ezzel párhuzamosan pedig a belőle készült szénát mondják elejeszénának, illetve öregszénának. S úgy tűnik, hogy e kifejezésekkel szorosan összefügg a ma már jobbára csak történeti adatokban nyomon kísérhető kifejezés, a szüleség is. Mielőtt azonban az összefüggések bogozására térnénk, érdemes lesz adatainkat áttekinteni. Az elejefű vagy előfű kifejezés a történeti adatok tanúsága szerint főleg Somogybán volt elterjedt, de ismerték a Balaton északi partján, Veszprémben is. A XIX. század elejétől a következő adatok állnak rendelkezésünkre: a szentgáli elöljáróságnak a bakonybéli 1811. március 25-én kötött szerződésében olvashatjuk,2 hogy a Balaskó nevű kaszálónak kiadták „egy esztendeig mind az első füvét, mind a sarjuját” 180 forintért. Az első fű tehát itt a sarjú párja, amely ugyancsak kaszálatlan füvet, sar- jadékot jelent. A vörsieknek 1818. március 25-én a marcali uradalommal kötött szerződésében,3 mely szerint a létai pusztát legeltetésre bérbevették, olvashatjuk, hogy a legelő használatáért kötelesek a vörsiek — többek között — „azon pusztán lévő Rétet betüskézni, annak elő füvét és Sarjú ját az Uraság részére lekaszálni, öszvegyűjteni és baglába öszve rakni...” A következő évben 1819. márc. 24-én kötött szerződés szövege szinte szórul-szóra ismétlődik és a vörsiek kötelessége között szerepel ismét: a rét „előfüvét és 181
