Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

XIV. A berki rétek

kiszáradt. Ilyenkor óvakodni is kellett a tűztől, mert az egész berek meggyulladhatott.

Az égetés egyébként igen jól letisztította a föld felszínéről a gazokat, s utána gyorsabban folyt a rét tényleges készítése is. E munkát lényegében a zsombékok kivagdalása jelentette, melyek különböző nagyságúra nőve igen egyenetlenné tették a rétség talaját, annyira egyenetlenné, hogy ezek eltüntetése nélkül a kaszálást meg sem kísérelhették.

10. A munka második fázisa: a zsombékolás

A zsom/békról, mely a berki réteknek állandó tartozéka volt, a helybeliek többféleképpen vetekedtek. Abban mindenki megegyezett, hogy a zsombék a vízben volt, vagy legalábbis az kellett hozzá, hogy e helyeket is a víz rendszeresen megfussa. Keletkezését viszont különbözőképpen magyarázták. Egyesek úgy képzelték el létrejöttét, hogy „a férgek, kukacok felturkálták a földet a sás közé, akkor lett a kis komp és abból lett a zsombék”, mások szerint viszont „a rendes zsombék sásból van”, „a gyökér ágazik és végül lesz belőle nagy buritó zsombék”.

Az utóbbi nézet, úgy tűnik, közelebb áll a valósághoz. Lovassy S. pl. a láp vidékek kitűnő szakértője, eredetüket a következőképpen mutatja be:39 „Minden zsombékoszlop eredetileg — írta — egy-egy sástő és pedig a nem taraokoló zsombéksás (Carex stricta) egy-egy töve elhalt részeinek oszlopszerűen felmagasodott hordalékából s az ehhez keveredett iszapos részekből alakult.” E zsombékok természetesen vízben nőttek nagyra vagy legalább is olyan helyen, hol huzamosabban megmaradt a víz. Mint Lo21. Zsombékos legelő (1961)

165