Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XIV. A berki rétek
kísérő jelenségeivé vátlak, bár az is igaz, hogy az árkok nem mindenhol csak a vízelvezetésre szolgáltak, hanem egyúttal a rét védelmére is. A XVIII. század második felétől kezdve ugyanis az erdők rohamos és vészes fogyatkozásának következtében a központi rendelkezések nyomán egyes földesurak is megtiltották a fáknak, ágaknak kerítésre való alkalmazását és helyette egyik megoldásként az árkolásokat ajánlották. Ilyen árkolással végzett rétalakítások viszont csak ott folyhattak sikeresen, ahol nem volt mély a víz, s inkább csak időleges elöntésektől kellett tartani. Eféle szabályozásokkal tudtak nagy termőterületeket, köztük rétfelületeket is nyerni Dunántúlnak síkabb térségein is, így elsősorban a Kisalföldön. De ezt a módszert alkalmazták valójában a berek szélén, vagy a Zala partvidékén is, ahol a talaj szilárd volt, csak időlegesen és egyes részeket borított be az ár vagy sekély pocsolya. A magyaródiak, zalavá- riak is ezt a módszert követték, ha a Zala berkében készítettek rétet. Világos viszont az is, hogy a berekben, hol nagy területek egyformán ingoványosak voltak, s nem volt mód, hogy ezek vizét egyszerű kis csatornával bárhová is vezessék, más módszert kellett követni. Vízelvezetéssel a berki rétkészítők valójában nem is törődtek. Ezt a gondot a több megye erejével összefogott ármentesítő társaságok próbálták megoldani, s valójában ezt segítette elő a Zala folyó s az áradások folyamatos tevékenysége is, melyek évek hosszú során hatalmas mennyiségű iszapot juttattak el a berekbe, s ezzel talaját biztosabbá tették, s vizét fokonként kiszorították. Ilyen központilag vagy a természet erőitől végzett előkészítő munkálatok után kezdhettek a part menti helységek lakói a rétfoglaláshoz, a berekben a rétek kialakításához. Mielőtt azonban az itt végzett munka bemutatásához fognánk, érdemes lesz talán e berki irtások történetére, azok jelentkezési idejére is egyikét szóval utalnunk. 6. A rétirtás feltételeinek változása A bere egyes haszonvételeit, mint a faizás vagy a sásszedés, figyelembe véve, könnyen arra gondolhatnánk, hogy a berki rétek használata, s főleg azok fáradságos kialakítása is az utóbbi évszázad munkáinak eredménye, melyek véghez vitelét főleg. az allodizációs törekvések segítették elő. Azt gondolhatnánk a jelen esetben is, hogy a jobbágyság akkor kényszerült e berki világban is életfeltételeit kialakítani, amikor azok a szárazon, az uradalmi korlátozások gyűrűjében nagyon nehézekké váltak. Kétségtelen, hogy e törekvéseknek volt is ilyen hatása, és a réthasználatban is nyomon követhető ennek bizonyos nyoma. Mégis, a berki réteket korántsem ez időponttól kezdve vették használatba. Ezeknek jóval korábbi hagyományai is nyomon követhetők a falvak lakóinak életében. Inkább arról lehet szó, hogy az allodiumok megerősödésével a lakosok fokozott mértékben kényszerültek a berki rétekre, s ugyanakkor ez időtől fogva az uradalmak is nagyobb részt kértek ebből a számukra eddig még fel nem fedezett haszonvételből. S hogy a fokozott részesedés be is következett, azt éppen az úrbérrendezés után megszaporodott berki összeírások, boglyapénz-jegyzékek is mutatják, melyek már biztos jelei az uradalmi jelenlé t155
