Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XIV. A berki rétek
osztották a kaszálókat, mégpedig meghatározott sorrend szerint, amelyet részben a rétek közelsége, részben fűvük nagysága határozott meg. 3. Rétosztás Rétosztásra, mi az első fű, az öreg vagy aggfű használatára adott módot, május végén vagy június elején került sor.7 Az uradalom vezetősége előzőleg kidoboltatta, hogy pl. hétfő reggel a Nyíres szigeten kaszálót osztanak, aki akar „vállalni harmadikáért”, az a helyszínre menjen. Mentek is több faluból, olykor többszázan is. „Először a parlagosát osztották a berek szélén, ahol dombosabb volt. Aztán mentek beljebb és beljebb — emlegették —. Az egyik nap pl. a Lapkertre, a Laktóra, majd a Nyíresre, kétárok közire, aztán az Alasra és Diósra került sor. Mindegyikre másik nap.” Az osztást az uradalmi csőszök vezették. „Reggel korán, harmattal mentünk ki — emlékeztek az idősebbek a berki rétek osztására — az emberek már kaszát is vittek. 30—40 lépést osztottak (t. i. a csőszök) — hallhattuk a kaszálók nagyságáról. — Ha sok volt az ember, kevesebbet, ha kevesebb, többet mértek. Volt olyan száraz év is — emlékeztek a szénában szűkös esztendőkre, amikor a berki szénának különösen megnőtt a becsülete —, hogy 200 kaszás is volt kint.” Az emberek már útközben törtek valamilyen faágat, amelyet a kilépett kaszáló megyéjébe tűztek cégérnek. Ezzel jelölték kaszálójuk határát. Ahol jobb volt a fű, s jobb széna volt várható, oda törekedett mindenki. A kaszások között aztán a csőszök tettek rendet, ők mondták meg, ki következik, „kinek lépnek”. Ez a tény persze a csőszöket központi helyzetbe tette, s ezért a falubeliek igyekeztek már jóelőre az osztást végző csőszök jóindulatát megnyerni, ajándékokkal, apró szívességekkel. „Nagy ember volt a csősz — emlegette nem egy hajdani kaszás —, kellett neki ajándékot adni. Aki adott — mondták — az jobb helyet kapott.” De maguk a csőszök is készültek az osztásra, amikor is kedves embereiknek jobb helyet juttatnak. Volt olyan, aki „osztás előtt már szólt a barátainak, hogy holnap osztás és jó helyen szóljanak. Este már ittak, vitték neki a bort. Félakó bort is kapott” — emlegették a kedvezőbb hely reményében adott ajándékokról. Az egyik borszerető csőszről mondták, hogy rétosztáskor „hordóban állt kunyhójában a bor”, annyit összehordtak a jobb helyért versengő falubeliek. Sőt, akadt olyan is, aki egyenesen azt állította, hogy „a csősz aszerint osztott, kinek mennyi bora termett. Akinek több bora termett, annak több baglája lett.” S ehhez még csak azt fűzték hozzá, hogy a csősz ugyan mindig nagy úr volt, de „különösen az volt reszelésnél”. Ekkor választotta ugyanis ki az urasági boglyákat s aki kedvében járt, annak a jobb boglyákat hagyta. Ha osztásnál valaki részt kapott, az letűzte cégérét, és szomszédjaival neki állt „megyézni”, a „megyét kitiporni”. Az egyik a cégér elé, a megyére állt, a másik pedig a rét másik végére ment, ahol ugyancsak ki volt mérve a rét szélessége. Onnét indult apró, tipegő lépésekkel a föld végén 149
