Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XIV. A berki rétek
XIV. A BERKI RÉTEK A berek hatalmas térségein, melyek a külső szemlélő előtt összefüggő, zöld rengeteggé olvadtak össze, sok volt a víz és sok a posvány is, de a legnagyobb részt mégis azok a területek alkották, melyek füvet, vízinövényt neveltek, melyek nagy része alkalmas volt állati takarmánynak is. Ezért válhatott e berek kifogyhatatlan szénaraktárrá, mely a környék állattartásának bizonyos fokú bázisává vált. S mivel az ember könnyebben átlá'bolhatta, mint az állat, ezért a termett füvet lekaszálták, megszárították, s mint szénát hordták ki és hasznosították. A közeli és távolabbi falvak népe már hosszú idő óta vágta, hordta a berek füvét, szénáját. 1. A berek használhatósága De bármilyen nagy mennyiségben termett a szénának felhasználható fű a berekben, a falvak népe, s az uradalmak sosem hagyatkozhattak rá, mivel némi bizonytalansági tényező e szénatermelésben mindenkor mutatkozott. Füvét ugyanis csak akkor használhatták, ha nem volt magas a víz, tehát az áradások lecsillapultával, illetve szárazabb időjárás esetén. Ugyanakkor a megkaszált s összegyűjtött szénát is csak akkor tudták sikeresen hazahordani, ha hordáskor, azaz ősszel vagy télen ugyancsak kevesebb volt a csapadék és nem állt magasan a víz, vagy ha télen a berek is annyira átfagyott, hogy útjai a szánkót vagy kocsit megbírták. S hogy e bizonytalansági tényező mennyire állandó eleme lehetett a berki szénanyerésnek, az az olyan sorokból is kitűnik, melyeket a zalavá- riaknak 1775-ben kötött contractusának mindjárt a bevezetőjében olvashatunk. Itten ugyanis — nyilván nem első alkalommal — az a panaszuk is hangot kapott,1 hogy — mint olvashatjuk — „a Balatonnak és Szala vizének áradásai és a lágy telek miatt a’ Bozótokban bírt kaszállóinknak hasznát már két esztendőben nem vehettük, és ezen esztendőben is nem re- mélyhettyük.” E rossz esztendők — különösen a századvégtől kezdve — kedvezőtlenül befolyásolták az uradalmak jövedelmét is. így pl. 1798-ban a szentgyörgyvári uradalom számadásai után a következőképpen magyarázta a várható jövedelem elmaradását:2 „Az Balatonnak ki öntése miatt a Berekben nem kaszálhattak mindenütt — olvashatjuk —, azért jött kevesebb Bagla pénz”. Máskor a bozót még annyira sem járható, hogy határmegállapító bizottság ott munkát végezzen. Zala megye küldöttje ezért írta 1800. nov. 13-án kelt jelentésében,3 hogy Magyarodon „... a’ Bozótban a’ 145
