Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

XIII. A sás és hasznosítása

petrencerúd szokott lenni — s a rudat, melyről szép sorjában lógtak le az összetekert babák, a pajta vagy az istálló pitarban, hol az eső nem érhette, két végén az eresz alá felkötötték. Itt a sást a szél és a nap is érhette, s így az jól kiszáradhatott. Ha kiszáradt, 10 évig is elállt, míg ha csak kévékben hagyták, a zöld, vizes nád egykettőre megrothadt, elposhadt, megfülledt.

A száraz sást aztán, melynek leveléből a száradás során „elment az élesség” is, mikor szükséges’volt, kötélnek megtekergették. Készítettek belőle pár szálas, kisebb szőlökötözőt, szőlőkötelet is, melynek különösen akkor lett nagyobb jelentősége még a tágabb környéken is, amikor pl. raffiát nem lehetett kapni. A Kis-Balaton körüli falvakban, hol szőlőbirtokkal is rendelkeztek a lakosok, az emlékezet óta ez volt a leggyakoribb, s leg- becsültebb szőlőkötöző.

16. Sás-kötél készítése (Zalavár, 1965)

136