Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
X. Az erdőhasználat változása
már azért is érdemes áttekintenünk, mert a szigorú rendelkezés egyes pontjaiból lényegében következtetni lehet az eddigi lazább gyakorlatra is, amit most minden áron megszüntetni akarnak. „Ez említett — azaz téli — üdőn kívül pedig semminémű szín alatt se merjen akárki nyersfát vágni, büntetés alatt, mert ha ezen tilalom ellen valamelyik Tiszt még is tavaszi, nyári, vagy őszi holnapokban a téli említett holnapokon kívül fát vágatna, vagy maga, vagy a committens felsőbb Tiszt (:ha annak Commissioját írásban fel tudja mutatni:) a le vágott fának betsü szerint való árát meg fogja fizetni, ha pedig a vadász vagy erdő őrző (: a kinek tudniillik vigyázása alatt lévő erdőben tétetett a favágás :) Inspectornak és az Bartsi, vagy Martzali Lovas Vadászoknak fel nem adja, a le vágott fának dupla árát (: ha ki tudódik :) fogja meg fizetni és mint hite ellen tzimboráskodó Tiszt vagy tseléd az Uraság szolgá- lattyából el bocsáttatni”. Az uradalmi tisztek, s alkalmazottak példamutatását egyébként az erdőkímélésben az uradalom mindenkor megkövetelte. A további pontok elsősorban a fával való takarékosságot kívánták előírásszerűén is elősegíteni. Ennék érdekében — s részben az új hajtások segítéséért — írta elő a 3. pont, hogy a fa levágása után a favágó „köteles legyen annak minden némű aprólékos ágait és forgátsát elvinni és féltisztítani, mivel ezek a nevelését és sarjazását az erdőnek hátráltatják.” 2. A fahiány néhány gyakorlati következménye A 4. pont előírásai már jóval nagyob jelentőségűek voltak, hiszen végeredményben a jobbágyság hagyományos házfedési módját segítették átalakítani. A rendelkezés így hangzik: „Mivel az Uraság az Urbárium szerint póznát erdeiből adni nem tartozik, parantsoltatik, hogy ezen rendelésnek ki hirdetésétől fogva iparkodgyanak a Jobbágyok újonnan fel állítandó ház és más hajioki vagy állásbéli födeleiket zsupp födél alá venni, mert az Uraság póznákat nem másképen, hanem vagy pénzért, vagy robotért fog utóbb adatni.” E rendelkezés gyakorlati következményeivel a következő években gyakran találkozhatunk, amikor az uradalom a jobbágyok pózna iránti kérelmét visszautasítja vagy teljesítését nehéz feltételekhez köti. 1812. dec. 12-én kelt az a levél, amelyben Farkas László értesítette az uradalmi központhoz beterjesztett kérések ügyében hozott döntésről a marcali és Csokonai uradalmi vezetőséget. A minket érdeklő rész arról szólt,8 hogy „Cso- konyai község gyümöltstelen nyers fát tűzre, póznát pedig romladozott Házaiknak bé fedésére adatni” kért, s kérésére az említett vezetőtől a következő választ kapta: „Póznákat is napszám fejében kellene nékiek továbbá is adni, annyival is inkább, mivel némellyeik azzal vissza élvén, egy közönséges Hajlék fedésére 50 szál Póznát is fel raknak; azonban mivel még sokaknak Házaikat Zsúppal fedetni nem lehetett, a Póznákra nagy szükségek vagyon.” A zsúppal való fedéshez viszont, melyhez nem kellett oly sok pózna, át kellett némileg alakítani a tetőszerkezetet, mindenesetre összébb kellett venni a léceket, hogy a zsupkötegeket jól felköthessék. 109
