Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

X. Az erdőhasználat változása

X. AZ ERDŐHASZNÁLAT VÁLTOZÁSA

A XVIII. század második felére a Kis-Balaton tágabb környezetében is nagyon megfogyatkoztak az erdők, a fa értéke érezhetően emelkedett. Nemcsak a tűzifa, hanem különösképpen a különböző szerszámfák váltak keresetté, melyek feldolgozására az olyan jól szervezett uradalmak, mint a Széchenyiek gazdasága is, uradalmi mesterembereket alkalmaztak.

1. A jobbágyok hagyományos erdőhasználatának visszaszorítása

Az új helyzet, mit a növekvő fahiány teremtett, az eddigi szabadabb, s rengeteg fa elprédálására alkalmat adó erdőhasználat átalakítását kívánta meg. Az erdő, mely az egyes falvak határában terült el, mint ismeretes, többnyire legelőül is szolgált. A falvak állatállományának jelentősebb részét kitevő rideg állat állandó legelője, s olykor telelőhelye is az erdő volt. Még a XIX. század elején is, amikor pedig egyes uradalmak az erdőregulációban jelentősen előrehaladtak, a Csokonai uradalomban történt tájékozódó felmérés adatai szerint a számításba vett 16 helység közül 12-nek a rideg állatai a faluhoz tartozó erdőkben legelt, míg a fennmaradó négy falué bérelt területeken.1 A ’’Dráva Erdején”, mely részben ártéren terült el, négy falu: Szentes, Komlósd, Péterhida és Bolhó állatai éltek. Lábod rideg nyája is „Az erdőben a Berenyei út mellett” legelt. A helységek lakói, főleg kis erdőterület esetén, ezekből az erdőkből biztosították faszükségletüket is.

S hogy milyen is lehetett egy ilyen többféleképpen használt erdő, arról fogalmat alkothatunk akkor, ha elolvassuk Széchenyi Ferenc 1805-ös ,,Rendelései”-nek a lábodi erdőkre vonatkozó részét, amelyben az intézkedés előtt a csökölieknek bérbe adott erdő állapotáról is ejtett néhány szót.:> „Lábodi erdő — olvashatjuk — Tsököl felé, amelyet a Tsökliek némelly praestatiok mellett használtak, nagyon meg rongáltatott és el pusztíttatott, a szálasabb fa már mind kivágattatott, új hajtásra pedig kevés a reménység.” Éppen ezért szükségesnek tartja a „Rendelés” szövegezője, hogy „Hoohlajtner Inspector a Bartsi Vadászszal visgálja meg, miképen lehetne a rongált erdőn segíteni; és megérdemli-é, hogy egynéhány forint és robotért az erdő mérték nélkül a csökliek kénnyé szerint rongáltassék és pusztíttassék.”

107