Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
IX. Az erdei haszonvételekben bekövetkezett változások
Varga János Tiszttartó” Az uradalmi pintérek nagy megbecsülését mutatja egyébként az a levél is, mely a Csokonai uradalom pintérének kérését terjeszti a vezetőség elé, hogy két hold kukorica földjét,' s a fentihez hasonló fizetését továbbra is megtarthassa. A kérést az uradalom helyi vezetősége a következő indokok alapján támogatja:19 „a/ Mivel a Csokonyai uradalomban más Pintér nints, rendkívül sok a Pintzebeli munka, az Bor- és Hordóbéli kiadás naponként sok. b) Minden Tavasszal a maga Költségén Legényestül együtt meg kell nékie készíteni 300 akóig Hordó dugákat, azon 300 akó Hordókhoz, mely- lyett nekie esztendőnként az Uraság részére el kell készíteni. c) Zákányban szükséges minden hordókat nékie kell meg abrintsolni, s el készíteni, a szüreten jelen lenni, esztendők által mindennémű Zákányban való Pintér munkákat meg tenni, melyekért föld és fizetés, ha tőlle el vontatik, nem élhet s kéntelen más kenyeret keresni.” Az előterjesztés után természetesen a pintér fizetése változatlan maradt. A fentiekkel egy időben növekedett a szerepe az uradalmi deszkametszőknek is, melyek a vízi malmokkal voltak rendszerint összekapcsolva. A Zalán működő mándi molnárnak 1795. évben kötött szerződésében még csak az állt, hogy a deszkametszés bérével a molnár köteles elszámolni, a részesedésen kívül:20 „Deszka metszőbér — olvashatjuk a második pontban — minden Száll Deszkának, értvén a bél Deszkát, metszésétől egy poltura fog fizetésre lenni, melly keze alatt lévő Deszkáiul, úgy nem különbben a Malom vám Gabonáiul számát adni tartozik az Uraság Tisztyé- nek és annak Limitatiója szerént azt ell is adni és az árát be adni a Cas- saba halladék nélkül.” Ez az általános kötelezettség a következő években jelentős földesúri munkával is kibővült, melyet a szerződés is rögzített. Az 1805. márc. 30-án kötött szerződés kilencedik pontja már a következőket is megszabta: „Köteles a’ Molnár Árendás Esztendeje közben minden Esztendőben Negyven törzsököt, légyen Tölgy, Bük, Fenyő, Hárs vagy akár mi fábul, a Méltóságos Uraság kerék fóroknak, akár Baránnáknak, vagy a’mire kívántaim fog, metszeni; a’ Törzsökök — olvashatjuk a további teendők megoszlásáról — helre fognak vitettetni, és hosszaságba három ölessek lesznek, adattatik mind azon által a’ Molnárnak is minden Esztendőn a Mándi Erdőn hat törzsök kerék fóroknak, vagy egyébb a’félére valók, Bük fa törzsököt is tartozik a Molnár el venni, azt maga költségin ott, ahol ki mutattatik, le döntögettetni és tetszése szerént haza is vitetni, értetődik minden esetre, hogy ezen törzsökök hosszasága is három ölet soha föllül nem halladhatja.” A fentiek, minden hézagosságuk ellenére, azt jól igazolták, hogy az uradalmi erdő hasznosításában a XVIII. század végén lényeges változás következett be, s ennek eredményeképpen az erdő fáinak többféle felhasználására is törekedtek, olyan hasznosításra, mely jövedelmet is jelentett, Signátum Kőröshegy Die et Anno ut Supra 105
