Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
IX. Az erdei haszonvételekben bekövetkezett változások
jék, amelyről már 1802-ben úgy nyilatkozott az uradalom egyik vezetője,11 hogy „ha ezen erdő Sectiókra nem osztatik — azaz az ésszerű fahasználattal járó erdőgazdálkodást be nem vezetik — ma holnap el-pusztul: azért — hangzott az indítvány — jó lenne azt az Ingeneur által vágásokra osztani, s rendszerint decalválni.” S hogy ez valóban meg is történt, arról már az egyik, 1804-es megjegyzésből is értesülhetünk.12 3. Árendás és uradalmi kádárok, deszkametszők Az erdőnek az olyan gyors hasznot hozó, de nagy pusztulással járó hasznosítása mellett, mint amilyen a hamuzsírégetés is volt, a XVIII. század vége felé egyre inkább előtérbe nyomultak az olyan módszerek, melyek lehetővé tették a fa megválogatását, s az állomány kímélését. A század végén jelentek meg a Kis-Balaton körüli erdőkben is nagyobb számban azok a speciális szerszámkészítők, kiknek munkájához nem nagy tő megű, hanem inkább minőségileg kiváló fa kellett. Ezek között elsőnek kell említenünk a kádárokat, akik egy része a szomszédos Stájerországból érkezett e vidékre, hogy a szükséges faanyagot a hordókészítéshez — nyilván olcsón — beszerezze. S e tény az erdő ésszerűbb hasznosításán túl azért is érdekes, mert, amint ismeretes, a faeszközök egy részét Nyugat- Dunántúlon még az e századi adatok szerint is éppen a stájerországiaktól vásárolták,13 akik eszerint az alapanyagot korántsem helyben szerezték. A stájer kádárok Kis-Balaton környéki favásárlásairól először a pölöskei uradalom 1797-es számadásaihoz fűzött megjegyzésekből értesülhetünk, ahol az uradalom helyi vezetője szükségesnek tartottak a következőket megjegyezni:14 „Mint hogy a Stájer Országi Pintérek 797-ik Esztendőben a Frantzia háború miatt nem bátorkodtak fát venni, mint az előb- beni Esztendőben, azért kevesebbedett meg azon fábul való proventus, a producalt Documentumok szerént.” Eszerint e favásárlásból származó jövedelem elmaradását indokolni kellett. S hogy ez a favétel folyamatosan tartott, az egy későbbi 1808. márc. 23-án kelt uradalmi jelentésből is kitűnik, melyben az inspector jelenti az uradalom cenki vezetőségének a stájer pintérek fa vételi igényét, és inst- ructiot kér annak kielégítése ügyében.15 „Stájerbul, nevezetessen Losem- berg és Regedei vidékrül — olvashatjuk a jelentésben — jelentik magokat kádárok, kik Pölöskei Uradalombéli Erdőkön már számos esztendőktül fogva hol több, hol kevesebb fát szoktak Dugafának venni, ezen Esztendőben is illyes fát kévánnak az említett Erdőkön vásárlani, ha lehetne ezen Kádároknak a szokot Szertartás mellett bötsü szerént fát adni, a Tekintetes Commissiónak parantsolatját alázatossan ki kérném”. Amire a commissió a következő választ adta: „Eő Exiellentziája a’ M. Gróf meg nem engedi a jelentett Kádároknak leendő eladását a fáknak, mert ide fel ezen jószágban s alatt is minden esztendőben sok dugák, fenekek, pallók kívántatván nem győznék meg az Erdők . . .” Ez a tilalom a már korszerűbb erdőgazdálkodást célzó törekvések egyik jele. Ugyanakkor, amint a szövegből is kivehető, az uradalom arra is 103
