Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
III. A csökölyi nép ételei - F) Állati eredetű nyersanyagokból készült ételek
A borjúból inkább pörköltet készítettek, az 1920—30 körül már a tor reggelén, lakodalom reggelén hagyományos étel volt nyáron. Gulyáslevest temetés napján délben tálaltak nyári időszakban. A pörkölt és a gulyásleves főzéséhez inkább a katonaságot megjárt férfiak értettek. 4. Tej és tejtermék fogyasztása Csököly és környéke az első világháború előtt nem tartozott a legtöbb tejet fogyasztó és feldolgozó vidékek közé. A tej nem képezte fő táplálékaik egyikét, csak kiegészítő szerepe volt.10' A magyarmarha egyes fajtái is elég sok tejet adták, a marhát mégis főként igaállatként, részben hizlalásra és eladásra tartották a XIX. század végéig. Mikor a fajtaváltás fokozatosan megtörtént, a jobban tejelő marhák teje csak kis résziben került a termelők asztalára, nagyobb része tejcsarnokba vándorolt. (Rinya- kovácsiban 1920—21-től, Csökölyben 1920-tól.108) Ügy, hogy e későbbi időszakban kevesebb tejet szántak táplálkozásra, mint előbb, mikor az állatok tejhozama pedig valamivel kisebb is volt, s eladásra legfeljebb a kaposvári piacon került. Az első világháború előtt köpültek vajat, míg 1920— 30 körül már nem volt a köpülés általános. A köpüléskor visszamaradt írót vagy soványtejet, de a jobbmódúak az „aludttejet” is odaadták a disznóknak a századfordulón. 1920 után leszűkült a tejfelhasználás köre. A szegényebbek, ha volt is tehenük, lehetőleg minden tejet eladtak a tejcsarnoknak, ha gyerekek voltak, akkor is. Legfeljebb ünnepre hagytak kis túrónak, tejfelnek valót. Akinek nem volt tehene, napszámba ment ünnep előtt, hogy legyen egy fazék teje túrónak, rétesbe. A több tehenet is tartó tehetősebb gazdák109 a tejcsarnokok elterjedése idején is több tejet fogyasztottak, bár ebben az időben már ők is ritkán köpültek vajat. A katolikus családoknál a XX. század első felében is fennmaradt a vaj használata, mivel nagyböjt idején, bojtos napokon zsírozónak tökmag- vagy napraforgóolaj, („virágolaj”) mellett vajat is felhasználtak. Tepsit kentek ki vele, vagy felolvasztott állapotban krumplilevesbe, bablevesbe öntötték. Ugyancsak többet habartak tejjel, tejfellel a katolikusok böjt idején, mint a reformátusok. a) Édes tej: nyers vagy forralt állapotban egyaránt itták, különösen nyári munkák idején esténként, mikor nem győztek elég folyadékot inni. Reggelire is adták esetenként kisgyereknek, vagy ez jutott az istállóban alvó és segédkező serdülő-fiúknak is, ahol volt tehén. Az édes tejből többféle ételt készítettek. Tejleves: vízzel, sóval, belefőzött tésztával a gyermekek étele volt. Az édes tejbe áztatott zsemle, vagy korábban a mindennapi finomabb kenyérféle pótolta az anyatejet azoknak a csecsemőknek, akiknek édesanyja nem tudott szoptatni. Ilyen esetekben, ha nem volt a családnak tehene, rokonok, jó szomszédok ajándékba, vagy a szokásosnál csekélyebb ellenszolgáltatásért adtak tejet.110 (Pár hónaposnál nagyobb gyereknek, idősebb embereknek viszont nem tartották fontosnak a tejet.) Kanállal adogatták a kisgyerek szájába. 77
