Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)

III. A csökölyi nép ételei - E) Fűszerek

Zöldség, „petrezsirom”, sárgarépa, paszternák, „paszternánc”. Konyhakertekben termelték. A sárgarépa megkedvelése előtt szere­pét a paszternák töltötte be. Ezt „nagyobb” ízűnek tartották, csak fele­annyi kellett belőle a levesbe, mint a répából. Mikor már nem termelték a „paszternánc”-ot a kertekben, néhány idős asszony még üzletben is besze­rezte a bablevesbe. A „gyökeret” és sárgarépát oly módon tartósították tavaszig, hogy vermet ástak, diófalevéllel kibélelték, arra öntötték a zöldségfélét, szal­mával szórták le a tetejét és leföldelték. Homok közé is dugták a kamrá­ban, de hidegebb teleken könnyen megfagyott. A zöldség zöldjét, a „pet­rezsirom levelet” úgy tartósították, hogy megmosták, lesózták és kisebb befőttesüvegbe lekötözték. 3—4 tagú családnál egy alkalommal a levesbe két közepes nagyságú sárgarépát és egy zöldséggyökeret főzték bele (pasz- ternáklból egy is elég volt), ha 6—8 tagú volt a család, mindennek a dup­láját számították. A petrezselyem zöldjét nyári tésztalevesekbe (húsos vagy anélküli), krumplilevesbe, tojásos rántottlevesbe vágták. Szegényebb asszonyok sárgarépa levővel húslevest is sárgítottak. Zeller csak kevés volt a konyhakertekben, mert erős íze miatt nem minden családban kedvelték. Zöldjét tésztalevesbe, paradicsomlevesbe, gyökerét a zöldjével együtt hús- és krumplilevesekbe főzték. Zöldjét és gyökerét ugyanúgy tárolták, mint a zöldséggyökeret és zöldjét. Kapor Korábbi előfordulásáról a csökölyi konyhán nincsenek adataink. Je­lenleg néhány újabb ételféléhez kapcsolódóan ismerik: savanyú uborka között, töklevesben. Szósznak való elkészítése arra utal, hogy korábban főtt hús mellé mártásként fontos étel lehetett. Kaprot is tettek el télire, erősen besózva, befőttes üvegben lezárva. Sáfrány A múlt század végén, jelen század elején a konyhakertekben ter­mett. Azonban nagyobb mennyiségben használták fel vászonruha festé­sére,84 mint fűszernek. Ünnepi húslevest (tészta- vagy becsinált) sárgítot­tak korábban vele. A sárgarépával vagy sáfránnyal való levessárgítás arra mutat, hogy a szép sárga színű levest tartották szépnek. Egyes családok kelt tésztába is gyúrtak édes tejben megáztatott sáfrányt, hogy a tojás szí­nét pótolják vele. Egy ünnepi tésztamennyiségbe kávéskanálnyi sáfrány került. Csak javasasszonyok tudták, hogy sáfrányos, kámforos pálinka magzatelhajtó. Köménymag A rozskenyér ízletesebb volt köménymaggal, bár nem mindenki gyúrt bele. Rántott- és ispékos levesben fontos, elmaradhatatlan volt a köménymag. Ezeket a fűszerféléket apró cserépbögrékben (pl. „paprikásbögre,,), felébe vágott kobakban vagy kisebb vászonzacskőban tárolták. Babérlevél Üzletből szerezték be. Viszonylag sokféle ételbe kellett, bár igen kis mennyiségben: savanyú káposztába és répába, s a belőlük főzött levesek­68

Next

/
Thumbnails
Contents