Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)

III. A csökölyi nép ételei - C) Levesek konyhakerti és kapás növényi alapanyagai

magyarborsot. A hordó aljába káposztaleveleket terítettek, ezt férfiember megtiporta. Egy ujjnyi rétegre egy marék sót szórtak, 1—1 barbérlevelet és pár szem magyarborsot. Rétegenként tömítették tiprással. Sokan három réteg után egy egész fej káposztát tettek bele. Űjabban súlykolják és piros cseresznyepaprikával is ízesítik. Tetejére sokan káposztaleveleket terítenek, falappal, káposztásikővel lenyomtatják, vizet nem öntenek rá. Két hét alatt megsavanyodik, a káposztáról és fedőjéről lamerik a vizet és újra fedik.

Ismeretes a káposzta gyors savanyítása kemence tetején vagy n pon, cserépfazékban vízzel felöntve, kenyérkovászt téve a tetejére, ; e- fedve.

b) „Sűtt káposzta”, tökmagolajos káposzta

Reggelenként került az asztalra. Ehhez a savanyú káposztát kissé kinyomták (utóbb, 30—40 éve ki is mosták minden savanyúkáposztás ételhez) és tökmagolajon sütötték át. A sült káposzta ízesítőül is szolgált pl. kukoricaprószához.

c) Káposztás levesek

„Orgyaskáposzta”, húsos vagy hordós káposzta” — ünnepi, vasárnapi étel volt, lehetőleg a legjobb hús részével, elsősorban karajával (or- gya) együtt főzték a savanyú káposztát, hagymát. Először a lisztet pirították meg kis zsíron, rátették a hagymát, paprikát, vízzel felengedve felfőzték, majd beleszűrték a húsos káposztás lébe. Friss húsból és füstöltből egyaránt kedvelték. Abban az időben, amikor a disznó minden tartósítható részét füstölték, csak disznóölés idején, illetve ha kóstolót kaptak, jutott a káposztába friss „orgya”.

„Kukoricakásás káposztaleves”-t savanyú káposztából főzték, így külön fűszert nem is kellett beletenni. Mikor főtt és puha kezdett lenni a káposzta, egy maréknyi kukoricakását engedtek bele fokozatosan félig kinyitott öklükből. Ezután jó „vastagon” rántották be. Olykor hús (pl. nyu- lahúsa) is került bele. Elmondásuk szerint a kása elvette a káposzta erős, savanyú ízét.

Káposztás borsó: a savanyú káposztát együtt főzik fel babbal, vöröshagymával, babérlevéllel. Végül berántják vékonyan.

Kásagombóc leves káposztával. Apróra vágott húst kukorica vagy hajdinakásával és tojással kevertek össze, savanyú káposztában egészben savanyított káposzta leveleibe kötözgettek madzaggal ökölnyi nagyságú gombócokat és ezeket főzték bele a savanyúkáposztás lébe. Be is rántották, de egyesek tejföllel habarták be. A nagyméretű gombócok át sem tudtak sokszor főni. A káposztalevéltől szerintük jobb volt a gombóc íze.

„Édes káposztaleves”, mint a neve is elárulja, nem savanyú káposzta kell hozzá. Ebbe babérlevelet, fokhagymát kellett tenni, s ha volt, húst. A káposztát apróra szelték, lesózták, kinyomták, rántásra tették, felengedték vízzel, ekkor kerültek bele a fűszerek és a hús.

Paradicsomos káposzta: ebben nem volt hús. A felszelt, lesózott káposztát rántásra tették, felengedték, babérlevéllel, néhány szem magyarborssal fűszerezték.

d) Savanyúság: „savanyú” — főtt hús vagy sült mellé kedvelték a savanyú káposztát.

52