Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)

I. Csököly község népessége, helye a XIV-XX. század között

I. Csököly község népessége, helye a XIV.—XX. sz. között

Csököly neve először az 1332—37-i pápai tizedjegyzékben szerepel Chald, Cbukl és Chuk alakban.1 Ennél azonban sokkal régebbi település lehet, hiszen ekkor már jelentős helység — erről tanúskodik egy 14. századi leírás, mely szerint Chald, Chukl a somogyi főesperesség plébániája volt. A szomszédos Gege (Gige), Jákó, Kadarkút, Corpad, Choad vagy Chaathi (Kiskovácsi) is mint a csökölyi kerületbe tartozó községek szerepelnek e jegyzékben.2 ..Csükül néven látható a Veszprémi Püspöki Levéltárban lévő, az 1300-as években készült határozási térképen is.”3

1382—83-tól már a veszprémi püspökség birtoka/1 A korszakra oly jellemző hatalmaskodási perek közül az 1388.,5 az 1408.° és az 1412/ éviek Csököllyel kapcsolatosak. Ezekből kiderül, hogy a hatalmaskodók legnagyobb számban ökröt, illetve marhát, valamivel kevesebb sertést és legkisebb számban lovat vittek el. Ez a tény mutatja az egyes állatfajtákkal kapcsolatos korabeli értékrendet, de utal az akkori állattartás arányára is.8 Az 1413. évi perben az szerepel, hogy 33 sertést elraboltak, ébből hármat leöltek, valamint az egyik jobbágytól elvettek egy fél szalonnát. Ez egyben az első becses, bár szűkszavú táplálkozási adat a községről.

1460-ban még a veszprémi püspökségé a falu, 1536-tól9 valószínűleg 1537-ig10 Pekry Lajos huszárkapitányé, a továbbiakban csaknem teljesen megszakítás nélkül a veszprémi püspökségé.

A török időkből fennmaradt országos összeírások szerint viszonylag magas számú a népessége az elszegényedés és fokozottabb elnéptelenedés időszakában is.11

1534 előtt Csökölyben 47 porta volt;12

1534-ben 21 porta, 24 pauper, 2 deserta (47);

1548-ban 19 porta, 16 pauper, 4 deserta (39);

1550-ben 19 porta, 15 pauper, 7 deserta (41).

1564-ben és 1582-Jben 14 porta szerepel Csökölyben, ugyanekkor a. megyei átlag községeinkben13 1582-ben csak 1,7. A török defter 1554-ben 14 adózót tart számon: „Vég Kelement, Pálfi Bálintot, László Csiszárt, Lukács Dimitret, Imre Antalt, Vég Alberdet, Kovács Antalt, Antal Miklóst, Gács Eliást, Szabó Petrét, Recsenes (?) Mihált, Nagy Mátit, Vajda Ferencet és Boros Imrét.”14 E nevek közül a Vég, Vajda és Kovács folyamatosan előfordul később is mind a mai napig, bár a Kovács név gyakorisága miatt bizonytalannak látszik, hogy a ma őslakosnak tartott helybéli Kovács család folyamatos helybenlakésa 1554-től fennáll-e.

3