Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
II. Csököly község gazdálkodása - 5. Állattartás
meg. A legelőínséget mutatják az 1870—80-as években egyre gyarapodó szőlőbeli kártételek', éjszakai legeltetések.'-1 A több nemzedéken át fuvarozásból, kupeckedésből élő családok leszármazottai beszélnek arról, hogy a XIX. század végén kadarkúti, kiskovácsi, csökölyi gazdák magyar marháknak, lovaknak a Dráva síkságán béreltek legelőt, oda hajtották le az állatokat tavasztól őszig, télre „kötötték le” csak őket istállóba.73 Ilyen külterjes vonások mellett természetes, hogy nem volt elegendő a rendelkezésre álló rét és legelőterület. Széchenyi Imre megyei kitekintésű 1892. évi megjegyzésében ez áll: „a lapályosabb részeken levő réteket nem ár- kolják kellőképen, vagy egyáltalán nem, s így egy kisebb zápor is tönkreteheti egész vidékek évi termését”. A kisbirtokosokról írja továbbá, hogy a kimerült réteket olykor felszántják és gabonával vagy takarmánynövényekkel vetik be, a vetéseket időnként hengerezik is. A termést takarmányként használják fel.74 A csökölyiek erdőszerzési próbálkozásai nem sikerültek az úrbéri per során. így a legelőt kívánták volna a közbirtokosság faszükségletének fedezése érdekében erdővé a’akítani, s ültették is a facsemetéket úgy, hogy 1926-ban már gyéríteni kellett volna a fákat, mert nagyon sűrűn nőttek. Ugyanakkor a legelőn levő víz levezetésével nem törődtek. Gábos Dénes nyílt árkok húzását, a legelő másik, kisebb részének alagcsövezé- sét javasolta. Megállapítása szerint közepes minőségű legelővé lett volna alakítható, míg az 1920-as években kijáró 150 számosállattal egyáltalán nem volt kihasználva.75 5. Állattartás A község XVIII. századi állattartásáról fentebb kiemeltünk néhány jellemző vonást — az erdei legelő hiányát, illetve biztosításának nehézségeit, a marhatartás fontosságát. Az arányok érzékeltetésére alkalmasak az összeírások adatai, bár korántsem pontosak: 1695 1701 1715 1725 1752 ökör, 277 184 250 366 311 meddő üsző (95 sz) (6 sz) (9 igásökör) sertés 159 83 161 226 236 ló — 12 32 36 birka, kecske — — 48 170 öszvér 1 1 ____ Az urbáriummal kapcsolatos szerződés (1773) kilencedet, tizedet az az évben lett gidákból, méhekből, bárányokból követelt, egyébként pedig 100 csirkét, 400 tojást és egyetlen borjút. A toappan szolgáltatása — évente 20 darab — a XVII. század folyamán is megvolt.76 A marha magasabb száma a sertéssel szemben jobbágybirtokon általános vonás ebben az időben, a XVIII. században; az uradalmak jelentős részében viszont a sertéstartás a legjövedelmezőbb ág. A csökölyi állatállományban a lovak számának fokozatos emelkedése az igásökrök számának csökenését okozta. Nagy számban igáztak teheneket is. A XIX. 23
