Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)

II. Csököly község gazdálkodása - 3. Hegyközségi gazdálkodás, szőlőművelés Csökölyben a XVIII. századtól 1920-ig

termés, s ekkor az italmérést már a község bérli mintegy 30 forint évi haszonnal.'18 Ugyanez évben jegyzi meg az összeíró, hogy „egy kapás munkája után közönségesen 2 1/2 vagy 3 vödör szőlőtermés várható”. 1752-ben 292 vödörre emelkedett a jegyzék szerint a bortermés.49

A csökölyi bor minősége annyira rossz volt, s szállítani nem volt érdemes, hogy az urbárium kapcsán a község és a veszprémi püspökség között kötött szerződés mind a kilenced, mind a tized pénzzel való megváltását engedélyezte, s koesmáltatási jogot is adott fél évre, helyette és más engedményekért a jobbágyok vállalták a dézsma roboton kívüli be- hordását.50

Az 1802. évi jelentés szerint a jobbágyi szőlők általában ötödosztá- lyúak voltaik és csak „házi szükségletre teremtek”, a megyei adóösszeírási táblázatok mégis harmadosztályúnak jegyezték be ezeket.51 A csökölyi homokon termett bor a legrosszabbak egyike. Nemhiába emlegette Csokonai Vitéz Mihály, hogy Csökölyben még a visnyei bor is „guter Wein”.52

A Zselic lankáin sokkal jobb borok teremhettek volna, mint a belső- somogyi homokon, sokkal erősebb szeszfokkal. De a kezelés tisztátalansá- ga, a tárolás helytelen volta miatt ezek sem álltak el, s nem bírták a szállítást. Visszaemlékezés szerint a szendi, zsippói, förtősi borok olyan erősek voltak, ha a langyos borba belepattant a szikra, meggyulladt.

A csökölyi A só- és Felső-hegyről olvasható 1828-ból, hogy itt trágyázzák a szőlőket. Cenzusára az elsőosztályú földek 20 Xr-t vették fel. „Egy mérő befogadóképességű szőlőhöz három kapásra van szükség, egy kapás termése két vödör igen rossz bor, egy vödör ára alig éri meg a 24 Xr-t.... Egy kapás bére 10 Xr szokott lenni, ezt a munkát négyszer ismétlik, ez tehát 40 xr, a karózás 12 xr, a kötözés 6 xr, a művelés összege tehát 58 xr, vagyis a veszteség minden egyes kapás után 10 xr.”53

A zselici szőlőik műveléséről viszonylag keveset tudunk, de a Csö- köly határában levőikről tájékoztat az 1833-tól meglevő hegykönyv.54

Itt idéznünk kell Baksay Sándor egyik félremagyarázható megjegyzését: „Egyébként a somogyi embert nem búsítja a filoxera. Kivágja tőkéit, s a földet más terményre hasznosítja, aztán leszáll a homokra s ott csinál magának hegyet”. További sorai arra utalnak, hogy észrevételei elsősorban a Balaton mellékére vonatkoznak: „A Balaton egész hosszában, a Nagyberek szélein öles vesszőket hajt a tavali ültetés”.55 Somogybán máig fennmaradt az a középkori eredetű rendszer,50 hogy egy-egy domb oldalában több távolabbi község szőlői is megtalálhatók (a segesdi hegyen a belegi, ötvösi, kónyi, kutasi lakosoké, nagymartoni hegyen az alsoki, nagymartom, csurgói, sarkadi, porrogszentkirályi. Iákosok szőlői, hasonlóan volt ez a böhönyei hegyen, Szentmihály4iegyen, s a zselici domboldalakon is). Sok községnek saját határában is volt szőlője, hegyközsége. A homoki szőlők jelentősége — habár vörös borúik gyenge — nem tagadható, éppen az egyéb haszonvételek miatt sem. 1818-ból kelt Boronkay György aláírásával egy szerződés, amelyben a kutaSkozmai homoki erdő kiirtására a kutasi, kisbajomi, belegi, nagybajomi, kozmái, szabási jobbágyok kötelezik magukat szőlők telepítésére. Az iratok 1833-ig vannak meg, s a belső-somogyi községek szőlőműveléséről és hegyközségi gazdálkodásáról jó adatokat adnak. A „szöllő allá”-ért aljpénzt fizettek (gyepük és szőlőalja legel19