Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
II. Csököly község gazdálkodása - 1. Földrajzi környezet, táji adottságok
Bajzáth József püspök is 1801. március 5-én kelt levelében a szántóföldek terméketlenségét, mocsarasságát hangsúlyozta. A Gát és Géder nevű dűlőrészen a rét olyan terméketlen — írja —, hogy sose lehet leka- szálni.6 A plébános földjei nem egy tagban, hanem a nyomáskényszer következtében sokfelé (pl. szántói 18 helyen), mindenütt a helyi gazdák földjeinek szomszédságában foglaltak helyet. A tavakban, mocsarakban halat, csíkot bőséggel találtak, s esősebb években, mikor a termés többnyire gyengébb volt e földeken, nagy mértékben egészítette ki a hal, vízimadarak húsa, tojása a szegényebb lakosok étrendjét. Ez azonban nem volt olyan jelentős mennyiség, hogy a különféle szolgáltatások kiszabóinak szemébe tűnt volna. A len- és kenderáztatáshoz sokfelé akadt a község belterületéhez közel is megfelelő árok vagy tó, nem kellett messzire, a Rinyára menniük. A község határát érintette a Rinya lábodi és korpádi ága, gyakran vízzel árasztva azt el,7 de hasznot is hajtott, hiszen ha nem is folyamatosan egész éviben, vízimalmok működését tette lehetővé. Csökölyben, mint nagytétszámú helységben, szép számmal voltak két évszázadon keresztül vízimalmok (általában 5 vagy 6) egészen a gőzmalom megépüléséig (1860 után). Ezek nemcsak a helybeliek, hanem részben a környező községek gabonáját is őrölték. Egy község gazdálkodása nemcsak saját közvetlen táji kereteiben zajlik, hanem rendszerint kisebb-magyobb körzetben túlmutat azon. A csö- kölyiek is megpróbálták szűkös lehetőségeiket kiszélesíteni. Épületfáért az urada'om (Ragyogó erdő, Mikei erdő) vagy a környező községek (Gige,8 Rinyakovácsi) erdeibe mentek dolgozni, de erdei munkával jövedelmüket is kiegészítették ,‘J Legelőt, rétet,111 szántóföldet a környező községekben béreltek. A XIX. század végén a legnagyobb legelőhiány idején még a Dráva mentén is béreltek legelőt és a magyar marháikat a mozgékony kupecke- déssel foglalkozó emberek11 lehajtották oda. Irtási lehetőségek hiányában a Bárdudvarnok határában levő Szen- di-hegy, Olaj-hegy, Zsippó, Fürtös erdeit irtották ki, s így fához, szőlőnek, gyümölcsfáknak, legelőnek való területhez jutottak.12 Silány búzájuk teremvén, jó gabonatermő vidékre mentek szántani, aratni és napszámba.13 A XVIII. század elejétől kezdődően az országos, megyei és földesúri összeírások a’iapján elég részletes elképzelésünk van a község akkori gazdálkodásáról, fő haszonvételeiről. Annál is érdekesebb ez számunkra mert az emlékezettel is elérhető korszak előzményét, gyökereit deríthetjük ki ezekből az iratokból. Bár több-kevesebb pontatlanságot tartalmaznak pl. a jobbágyok és zsellérek számának, a vetésterület nagyságának, az állatállomány számának rögzítésében, de jó támpontot adhatnak egyes termelési ágúk meglétének vagy hiányának, s a meglevők megközelítőleges arányának megállapításához. A szolgáltatások mikéntjét, mértékét viszonylag pontosan közölték. Míg pl. a vetésterület leírásában nem említik a len és kender termelését, a szolgáltatások számbavételénél derül erre fény, ugyanígy a baromfitartásról is csak a szolgáltatások jegyzékéből tudunk. Az összeírásokban sokszor összevontan szerepel néhány külön is lényeges tétel, pl. a sertés- és marhaállomány együttes száma vagy a zab, 12
