Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)
2. Ady és Csokonai
Gyepedző sírján úgy, amiként Hafiz Sírján szüzekkel Ö tartata tort, Zilálja csókos lyány rózsáit S öntse víg ifjú a tűz-buja bort, Mintha Csokonai úr csak aludna. Az allúzió itt annyira konkrét, hogy már-már a Csokonai-versek egyes részeinek újraköltéseként hat. Igazolja ezt az összevetés A Hafiz sírhalma soraival: Légy idvez, óh, Hafiznak Sirhalma, mellyben nyugszik A rózsabokor alján Kelett édes énekesse Tölts bort, leányka, tölts bort; Kedvellem a piros bort, Versének hetedik szakaszában Ady Pest-Buda „finnyás” népéről ír; utalva egyrészt Csokonai pesti útjára, másrészt A pesti dicsőség című versére. Ebben Vitéz Mihály haraggal, fitymálással beszél Pestről és népéről. A várost „elegy-belegy népe” sodomájának látta, s morózusan kijelenti, inkább lakna Moldvába, mint „a candra / pénz-sipos fene Pestbe”. Volt már szó arról, hogy Ady a Festetics Györgyhöz írt óda egyes részeit idézetként építette versébe. A Vitéz Mihály ébresztése nyolcadik szakaszában nemcsak idézet van, hanem allúzió is, méghozzá Csokonai versének tizenhetedik strófájára. Ady költeményében szereplő „Botond-bárd”, „Bizánc- kapu” innen ered: „Hijjába vinnéd, rettenetes Botond! / Mennykőcsapású bárdodat a mai / Bizáncium várához, annak / Rézbe borult kapuját bevágni.”24 Mindezek igazolják, hogy Ady alaposan ismerte Csokonai költészetét, hogy „kereső gondjai és tépelődései”25 közben gyakran nyúlt köteteihez, olvasta és továbbgondolta verseit. Kapcsolatuk egyik jellemzője az állandóság, ami éppen az idézetek és szavak felhasználásában, az utalásokban nyilvánult meg. De, ha csak arra figyelnénk, ami a versépítő elemekben közös, akkor egyoldalú és felszínes jegyei rögzítődnének a két „próféta-költő”26 kapcsolatának. Egyoldalú lenne az így kialakítható kép azért, mert Ady számára Csokonai lírája nemcsak kútfő volt, nemcsak „szavak” forrása, verstani-formai tanácsadó, hanem olyan költői teljesítmény, aminek eredményeit felhasználva tovább kell lépni, „eszmény”27, akit követve messzebbre lehet látni. 2. Pályáján többször visszatérő kérdés volt, hogy milyen módon építheti tovább azt, amit Csokonai elkezdett? Tud-e olyat mondani, ami nem tagadása, hanem megőrzéseként jelenik meg annak, amit őse írt? Kínzó kérdések voltak ezek, hiszen Ady „új” verseivel szakítani kívánt az iro16
