Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)

2. Ady és Csokonai

A szavak és alakzatok adaptációjában — akkor is, ha szószerint idézi — az újjáalakítás szándéka vezette. Csokonai Dafnis hajnalkor című versének két sorát: „Rajta, kis szellőcskék! szedegessetek / Violaszagot szárnyatok bársonyára”,5 úgy tördelte újra, hogy a birtokos szerkezet előre helyezésével nagyobb hangsúlyt kapott a cselekvés célja: „Szavak, szárnyatok bársonyára / Szedegessetek violaszagot, / Midőn fölröpködött Öt dicsérni.”0 Főhadnagy Fazekas úrhoz című versében Csokonai a hajnalhoz szól: „Küllőzd meg a fél eget”,7 Ady viszont róla állítja egy ellentétes mondatban, hogy : „fényküllőzött fél magyar eget”.8 Az inspiráló verssort két szóval (fél és magyar) bővítette s ezzel új jelentésréteget kapcsolt az eredetihez. Aktualizálta a Dr. Földi sírhalma fellett záró szakaszának egyik sorát: „Lesz még az akor, mellyben felettem is / Egy hív magyarnak lantja zokogni fog.”9 Ady így írt: „íme, itt a kor már, melyben fölötte is / »Egy hív magyarnak« lantja kacag, zokog.”10 Csokonai a költői képzelet és valóság viszonyáról írt versének, Az ember, a poézis első tárgya címűnek utolsó strófájában szép hasonlatot használt: „Mint lenge párák éjjeli csillaga”,11 kifejezve, hogy „képzeti” nem szárnyalhatnak az „éther” mennyezetéig. Ady ezt a hasonlatot elődje sorsára érezte találónak: „Mint lenge párák éjjeli csillaga / Indult el ő s ím, kövült nap leve.”12 Festetics Györgyben pártfogóját látta Csokonai, érthető, hogy a hozzá írt versben dicsérte: „Azon igyekszik Fetsteticsünk, hogy e / Kartács-világban hív unokáitok / Ésszel s okossággal tanulják / Örzeni érdemitek jutalmát.”13 A jelző szerkezetet Ady olyannak értékelte, ami nemcsak egy adott korra, hanem örökérvényűen a világra jellemző; ,,jövendőlés”-ként értelmezte: „Kartács világban” élünk, bizony igaz, / De Vitéz tudta: ez lesz a világ.”14 Festetics „hadi oskoláját” dicsérendő írt Csokonai a magyar vitézségről: „Mindég vitézek nemzete volt nevünk; / E két örökség jegyzi ki még ma is: / Rettenthetetlen szív s serénység / Nagyravaló fiait Lehelnek.”15 A szív és serény ség ellentétes gondolatot inspirált Adynál: „Mindig vitézek nemzete volt nevünk, / De valánk búsak és szerelmesek.”16

A költő által jelölt idézeteken kívül találunk a versben „Csokonai- szavakat”71 is. Ilyen az első sorban a Főbusz, akit Csokonai a korabeli nyelvhasználatnak megfelelően Fébuanak jelölt. A víg poéta című versében így írt: „Itt van Fébus, itt Pallas is, / Itt Erato, ha kell, más is, / Mulatok veletek.”18 Az Ady-vers szempontjából fontosabb ennél A Pindus, amelyben Csokonai úgy Fébusról, mint aki lantjával „számkivet” minden bút, aki énekével elvezet a „gyönyörűség mezejébe.”19 Ilyen Főbusznak látta költő „ősét” Ady. Pán ugyancsak több Csokonai-versben szerepel, a többször idézett Méltóságos gróf Festetics György Ö nagyságára címűben is (8. versszak). A lyány, lányok (más írásmóddal is) gyakran használt szavai Vitéz Mihálynak (Izénget már..., Édes rabság, Laura, még ingó kegyelmed, Ének a tavaszhoz stb. versekben). A megismételt gyepedző is átvett szó.20 A már idézett Dr. Földi sírhalma felett hetedik szakaszában szerepel: „Felvészem a lantot s gyepedző / Sirod előtt kesergve ülök.”21 Az átvétel mellett szól, hogy Ady is gyepedző sírról írt. A Vitéz Mihály ébresztése szókincsének forrása volt Csokonai Mint foly a sebes víz... kezdetű verse is, egyik sorában olvasható a leve (a létige ragozott alakja): „... volt édes atyja neve, / Ki már őelőtte halál-préda leve.”22 A csók,

14