Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)
2. Ady és Csokonai
2. Ady és Csokonai — Adalék „Vitéz Mihály ébresztéséihez — 1. Ady Endre szóbeli érettségi tételül kapta Csokonait. A holnap, a XX. századi magyar líra ígérete, aki az iskolai önképzőkörben verselt, művelte a rigmus-költészetet, beszélt, vallott XVIII. századi költészetünk zsenijéről, arról a költőről, akinek hatása ettől a perctől végigkíséri pályáján. Az életbe induláskor Csokonaitól kapott példa akaratedző volt. Nem pillanatnyi impulzust adott csupán, hanem „örök” érvényű forrást, költői kincsesházat, kútfőt, ahonnan kölcsönözni nemcsak lehetett, de szükséges volt. Ellentmond ez a kötődés némiképp annak a megállapításnak, miszerint Ady életében nagy fontosságúak voltak a pillanatnyi impulzusok1, sőt, ellenkezik önjellemzésével is. Azzal, amit egyik volt tanárához írt levelében mond magáról: „Bizony, kétségbeeséssel kéne bevallanom, hogy az akaraterő hiánya azóta hányszor sodort engem a könnyelműség árjába, hány keserű órát szerzett szerető szüleimnek s hányszor ejtett engem magam is kétségbe jövőm, és sorsom felől.”2 Csokonai költészetének megismeréséhez az érettségi tétel kiszámíthatatlansága nagy erejű indítás volt, de az érte való új és új kiálláshoz, „ős” példákénti idézéséhez akaraterő kellett és kitartás, verseinek gyakori olvasása. Azt tudva értékelhető igazán a Csokonai-kötetek sokszori forgatása, verseinek megismerése, hogy Ady — mint Hatvány Lajos megjegyezte róla — nem volt „könyvbarát”.3 Ez a tény bizonyítja, hogy a maturális pillanatnyi impulzusa önmagában hiányos magyarázat arra, hogy Ady Csokonait „különösen” jól megismerte. Az érettségi tétellel nemcsak egy költő alaposabb megismeréséhez kapott indítást, hanem a költészet lényegéhez is: Csokonai lírája a szavak életre keltésének példáját adta. Ez a döntő motívum. A verselő fiatalembernek Csokonai, bármikor és bármiért fordult hozzá, szavakat adott. Ezért írta több mint egy évtizeddel az érettségi után versében, hogy Csokonai a „szavak Főbusza”. Csokonai Vitéz Mihály költészetéből egyértelműen következett számára a tanulság; a „szavak”, a szóképek metonímikus kapcsolata révén, a költői fantázia segítségével körülírható egy tapasztalaton túli szép világ. Föl- dessy Gyula4 hívta fel a figyelmet arra, hogy Ady a metonímiát Csokonaitól tanulta, s arra is, hogy költő elődjétől versötleteket, alakzatokat és „szavakat” egyaránt átvett, sokszor jelzés vagy utalás nélkül. Emlékversében, a Vitéz Mihály ébresztésé ben azt látjuk, hogy jelölte azokat a mondatokat és mondatrészeket, amelyeket szószerint átvett, de ezeken túl van számos szó, amit nem tett idézőjelbe, s vannak utalások is Csokonai- versekre. 13
