Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)

5. "Az iskola udvara" - Fodor András verséről

veszélyre utalással átvezet a „süvöltő háború”-hoz. A serdülő tudatának változását — a valóságnak megfelelően — kettősségben írta le. A versszák első négy sorában a kordába fogott, a parancsnak engedelmeskedő gyermeki érzelmekkel foglalkozott. Az iskolásként megért „tavaszok sajogtató hívásá”-val, a méhkashoz hasonlított gimnáziumból „repülni vágyó” kamasszal, majd az indulni akarók „forró nesze’-zésével s az álmodozást megszakító csengő, „a visszarántó berregés parancsáéval. Ezután három pont jelzi, hogy a továbbiakban a kamaszos érzelmesség leírása átadta helyét a gondolkodó önvizsgálatnak . . . S hogy az udvar porondján „vad tusák” közben szerzett sebek nyomait — mint írja — holtáig hordozni fogja, ugyanúgy felejthetetlen számára az öntudatra ébredés:

Nem, nem tudom feledni sohase a lelkiismeret vezeklő kínjait, kérdéseit: miért vagyok? mit érek?

A tavasz hívása azért volt „sajogtató”, mert annak nem lehetett eleget tenni, hiszen az álmodozást újra és újra megszakította a csengő, s a repülni vágyókat visszarántotta a valóságba. Az öntudatra ébredés „kínjait” éppen ezzel a valósággal történt szembenézés okozta. S amikor mindezeket számbavette, mikor a „jóhírt” is meghallgatta újra, amikor a felnőtt elrendezte emlékeit, akkor — a lezárással — lesz igazán bensőből fakadó vallássá a vers, teljesedik líraisága:

Ott nőttem emberré a tágas udvaron, az épület, a sárga kőfalak beszédes négyszögében, nem múlhat el, mit benne kaptam: a büszkeség, a szégyen.

Fordul az ég árnyékba. Hűl a föld.

Elfordulnak az évek.

Az ifjúság kerete őriz,

.akár az örökélet.

Ezzel zárul az alkotóvá érés genezise, itt csúcsosodik a kaposvári gimnázium hatása; az „emberré” növekedés elősegítésében és az emlékekben megőrzött ifjúság „örökélet”-ének felismerésében .Az iskolaudvar képétől indított gondolatsor és az emlékek számbavétele egyaránt ezt készítette elő — átgondolt szerkesztéssel. Szerkezetileg a költemény első és utolsó szakasza — mint két pillér — fogja egységbe a változó képeket, gondolatokat. E végpontok között kapcsolódnak eggyé az emlékek és meditációk. Nem egyenesvonalú ez az ív, nem is lehet a felidézés véletlen- szerűsége miatt. A költő egyszer dinamikusabbá, máshol nyugalmasabbá tette versét. Az alkotói szándékra figyelmeztet az egyes szakaszokban és évszakok váltakozása; nyár, ősz, tél, tavasz követi egymást, így fogta egybe Fodor András az iskolai éveket és utalt egyben a „költővé” érésnek, az „emberré” növekedésnek keretet adó természeti változásokra.

62