Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)
5. "Az iskola udvara" - Fodor András verséről
A versszakból elénk táruló látvány, a kép mozgalmasságát az igehasználat fokozza. Különösen az első szakaszt lezáró két sorban pontos és szép az igék alkalmazása. Kifejező, mert akár a „bozsdul”, akár a „sistereg” jelentését nézzük, mindkettőben ott van a dinamizmus. Az első a belül halmozódó feszítő energiákra utal, a másik pedig a fiatalokon kívülről is észlelhető-látható türelmetlenségre. A kettő egymást erősítve utal az ifjak gyors, türelmetlen, rohamosan változó jellemvonásaira- A „testek forra- dalmá”-nak az oltott mész ,,bozsdul”-ásához való hasonlításával az emlékezés jellege is megváltozik. A repülő labda képét pergőbb és zajosabb látványok váltják fel: Lábak dobaja zúg a nyári fű gyepétől elhódított porondon. Vad tusák. Már itt, ennél a pontnál fel kell hívni a figyelmet a versépítés szigorúan meghatározott rendjére. A bevezető strófa igéi, igenevei előkészítik a pergőbb és zajosabb képeket, a „vad tusák” pedig a sebeket, ezek az emlékidézés fájdalmát. A második versszakból megtudjuk azt is, hogy a gyerekként kapott sebeket még a férfi is érzi; ugyanis a költő nem választja el élesen az emlékeket és az emlékezést, a múltat és a jelent. Az időtlenítés eszközével tünteti el a két évtizednyi periódus távolságát. Rögzítődik ez az igés szerkezetekben; „a lábak dobaja” jelen időben zúg s a pórusokba vert seb fáj ma is. Az időhatárok felbontását nyilvánvaló célzattal alkalmazta Fodor András; így jelezte a felnőtt férfi és az iskolás gyerek azonosságát és a felnőttben továbbélő hajdani én irányító szerepét! Ahogy a kisgimnazistának fájt a nyár tovatűnése, a zöld színt feketére változtató ősz jelentkezése, a költőnek úgy „fáj ma is, mint akkor, ha feketül a föld, / a vedlő fák nyomorúsága”. A tér, a helyszín, az emlékek felszínre kerülését inspiráló „porond” képének leírása után tudjuk meg a már jelzett (1944) idő koordinátákat. Az emlékek képzelt ablakán a kisgimnazista „készülő, csontölű világra” néz. Ez még nem teljesen pontos körülírása a „vad tusák” idejének, de a folyamatos melléknévi igenevek utalnak egyrészt a háborúból megszülető új rendre, másrészt pedig előkészítik a pontosabbá tételt. Az emlékek idő problémája a negyedik szakasz végén kerül ismét előtérbe. A „padok fogsorában” érzett veszély konkrétabban utal a Somogyot is elérő harcokra, hogy azután az ötödik versszak csaknem napnyi pontossággal meghatározza az élmények idejét: S a kőfalak közé süvöltő háború. Vezényszavak: feküdj! sorakozó! A díszlépésbe tört szirénák szaggatása ... S midőn a zsarnok ősz pusztulva ránkzúdult testünket és hitünket meggyalázva, a jobbra át! a hátra arc! között tanárom intett, szólt, olvasta versemet, búcsúzáskor még megmondta a jóhírt: bizonyos már, hogy költővé leszek. 60
