Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)
4. Pályaképvázlat Takáts Gyuláról
az öblön”, „a cirregő és csilló partokon”, „elszunnyadt, mint a hű agár.” Még a gyereknyelvből is használt kiíejező hangtestű igét: „Mint estetájt szundizó gyerek / imát gagyog és elpihen” (Neki). Takáts költői nyelvében Jankovich Ferenc is — mint utaltam rá — a festőiséget, a jelzős leírásokat értékelte. Viszont „Somogyba édesült biedermeier polgári hatásról”24 írt ott, ahol Takáts túlhajtotta a képszerűséget, mint Csöngei emlék című versében: „Kacsák csőre csengett vizének vánkosán, / kék gyíkok körme szólt a száraz nádtorzsán.” Ennél a megoldásnál őszintébbnek hat az Áhitat festőisége: „A völgy fölött trágyás selyem úszik. / A jó tehénke tőgye csordogál. / Mohó ínnyel lesi a dézsaszáj. / A lánytenyér húsán vígan cicáz.” Takáts Az emberekhez című kötetéről (1955) írt kritikájában Jankovich még valamit kifogásolt; disszonanciát érzett a költő képzeletvilágának „eredendően párás, fátyolos lebegése” és egyes verseinek „vastag” realizmusa között, amit számára a korhó, kukac, csali, horog, csalétek, máié, tepsi szavak használata jelentett. . . Tény, hogy Takáts 1947-től írt verseiben sok a balatoni, vízi életre és néprajzi adatközlők szókincsére utaló szó, de ebben nem szabad disszonanciát látnunk; sokkal inkább tudatosan vállalt prózaiasságot, a költői kifejező eszközöknek a beszélt, az érzékletes és színes népi nyelvhez való közelítését. Takáts ettől az időszaktól intenzív néprajzi adatgyűjtéssel foglalkozott, s törvényszerű, hogy ennek nyomai megtalálhatók verseiben. A néprajzi adatgyűjtés hivatali munkája volt, miután 1949-ben a Somogy megyei múzeumok igazgatója lett. A merevedő politikai légkörben nagyon sok támadás érte, s ez magyarázza, hogy abban az időben kevés verset publikált. Inkább műfordítással és tanulmányírással foglalkozott. Fordította Janus Pannonius, Horatius, Petrarca verseit, a Carmina Burana énekeit és Walt Withmannt. A magyar középkori latin nyelvű költészetből Hagymásy Bálint: Magyarországhoz című művét, továbbá Taurinus Parasztháborújából Bakócz budai fogadtatásáról szóló részt, valamint Dózsa toborzó és ceglédi beszédét (megjelent a Magyar Klasszikusok sorozat A renaissance című kötetében). Ennek az időszaknak versei észlelhető a néprajzi leíró pontosság (Betyárének, 1867 a pusztán). A versforma is alkamazkodott a tartalomhoz, párosrímű felező nyolcas sorokkal íródott számos költemény. Emellett még egy formai vonás megfigyelhető, a költő szándékosan alkalmazott tompa rímeket, csiszolatlan fordulatokat, így bizonyítva, hogy közvetlen dikcióval is lehet versben feszültséget teremteni.25 A beszéd, a párbeszéd versbeni alkalmazásának lehetőségét gyakran kipróbálta. Dialógra épült a Mézöntő című kötet több verse is, köztük a hasznos szépről szóló A tó, a rózsa és a hársfa. A dialóggal a versbeni meditáció, vitázós gondolkodás lehetőségével élt. Alapgondolata, hogy a szép bündig hasznos. Takáts érvelésének a szépség megnyilvánulásainak felsorolása a lényege, hogy ezáltal a látványon, az érzékletességen át hasson az értelemre. Ezzel az ambivalenciával készíti elő, igazolja az indításnál még axiomatikus, de a vers végén bizonyítottá váló esztétikáját. Petőfi Arany Jánoshoz írt levelében esztétikájának három pillérévé a természetességet, igazságot és szépséget tette. Vajda János a Széptani levelekben egyszerűség, világos észjárás, természetes melegség, őszinteség szükséges53
