Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)

II. Az igazi poézis keresése. Tanulmányok - Egy ismeretlen Berzsenyi óda (Berzsenyi Dániel utolsó keltezhető verse)

— Nézzük az óda indításához, hogy akkor, ott a kaposvári „nagy palotában” 1830-ban miről is beszélt Somssich? — Mindarról, helyi utalásokkal „ami a magyart emelheti”. Tehát a reformkor eszméit és velük a saját verseinek és leveleinek szavait és gondolatait hallotta viszont Berzsenyi. 1830. április 26-án szemtől-szembe érezhette verseinek „hasznát”. Mert Somssich olvasott literátor, tanult szónok és a „polgári kötelesség” és „a polgári alkotmány” harcosa. Tehát Berzsenyi embere állt a szónoki emelvényen. Ügyvélem, most az 1812-i ünneplése után 1830-ban másodszor érezte Kaposváron a „nem csillogás”, de a költészet „hasznát” és így a maga fölemeltetését. Az ő szavai ezek: „Erkölcs... kereskedés... ész és kéz míveltsége ... tudományok ... a nyelv és nemzet... az ész minden . . . csak a magyar szunnyad ...” — és Somssich szavai akkor így hangzottak: „nép pártfogása ... polgári kötelesség. . . hazafiúság ... nemzeti haszon . . . utak .. . kereskedés ... nevelés ... gimnázium . . . ész pallérozás . . . hasznos tudományok . . . vármegye könyvtárai...” és így tovább. Szándékosan soroltam föl ezeket így egymásután, hogy világosan lássuk a Somssich Pong- ráchoz írt óda indíttatását. Ilyen embert Sárközyvel együtt szívesen vett ódájába. Mert Somssich puritán „ész-ember”. Húsz éve megyei tisztviselő. És hogy róla írt, ezzel Berzsenyi ódáinak téma- és szereplő köre is gazdagodott. Hiszen ebben a versben inkább polgári, mint főúri alapozású virtust köszöntött. „A Haza hasznára” az ön- és köznevelés és „emberformálás” harcosát, emberét. Kazinczytől is ezt kéri Berzsenyi: „Légy oly nagy ember, mint dallos”. így látta, mint embert nagynak Somssich Pongrácot.

Zsúfolt képek és szavak torlódó feszítésével indítja az ódát. Az első sor és versszak jellegzetesen Berzsenyi stílus és hangütés. — „Dicső az Égnek tetszeni érdemért.” És tömör gazdagsággal emeli, fonja a koszorút — mint a gondolatot — a kiválasztott homlokra. Nem annyira a versszak negyedik kisebb alkaioszi sorában idézett — „ez olympi létei!” — képe a legárulkodóbb, de az előtte levő nagy — alkaioszi és a jambusi sorban az értelem, gondolat, szó és zene és kép ritmusának használata adja a jellegzetes Berzsenyi stílust. A sajátos szerkesztés. Az ódaírói gyakorlat és minta és jegyek, és szavak, így pl. a — „hála„kezőkkel” — amelyek többi köszöntő ódáiban is megismétlődnek. Például itt is a Somssichban, az első versszakban, akárcsak a Festetich Lászlóhoz, vagy a Wesselényihez, Orcy- hoz írt versekben ugyanazok a szavak szerepelnek és épp az indító sorokban: Olympi, koszorú, homlok, haza, ház, cipruság. Természetesen más-más változatokban.

A következő versszakokban is ilyen stílusjegyekkel szeretnék bizonyítani. A személyekhez írt köszöntő ódákból véve mindig a Berzsenyi jegyeket. A gondolatok és szavak szinte azonosságát az 1830-ban írt Berzsenyi levelekkel. Egyszóval a Somssich Pongrác óda írásának idejéből vett „eszme- és stílusvilágot” idézem. A képek, szavak vonzását, fényét, szerkezetét és hasonló versbeni elhelyezését, költői használatát. Többször idézem az 1830-ban Széchenyihez és Wesselényihez írt hosszú Berzsenyi-levelet is.

A Somssich-óda második versszakát — már említettem — csak az írhatta bensőséges és egyedi esetével, hangulatával, aki jelen volt a búcsúztató nagygyűlésen. De Berzsenyi nemcsak személyesen volt jelent hanem

49