Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)

II. Az igazi poézis keresése. Tanulmányok - Egy ismeretlen Berzsenyi óda (Berzsenyi Dániel utolsó keltezhető verse)

Pongrác a „szülötte földem” a „kétszeresen Hazám” Somogybán azon fáradozott, hogy létrehozza mindazt, ami „nemzetünket a pallérozott nemzetekkel egyesíti”. A további kötelességeket pedig így sorolta fel: „Az adózó nép pártfogása”, „polgári kötelesség” teljesítése, „hazafiúság” ébresztése, „nemzeti haszon” fejlesztése, „országos utak” építése, „kereskedés” fejlesztése, „nevelés” előmozdítása. Helyi színekkel is ecsetelve idézhetjük a beszédéből: — „Magzatjaink és maradékaink nevelésére a kaposi Gymnasium” — építése és példa céljából a „vármegyei könyvtár,, fejlesztése — amelyiknek Berzsenyi állandó olvasója volt és neki is vesszőparipája —, hogy „A vármegye Könyvtárainak” ez a központi gyűjtemény „célnak felelő és tudományokat előmozdító eszköze lehessen”, illetve legyen. Ezek pedig mind együtt természetesen „erkölcs szelídítők” és a „hasznos tudományok” terjesztői, „nemes mulatságot nyújtók”, épp itt „a várossal szűkölködő” Somogy megyében.

Somssichot, búcsúbeszédének elmondása után Sárközy István, majd ennek fia, — Csokonainak csurgói tanítványa —, Sárközy Albert is köszöntötte. Ö Somssich Pongrácot „mint szabad lelket” és az országgyűlésen „a polgári alkotmány megállapításán” munkáló államférfit köszöntötte. Egyszóval azt a virtust ünnepelték „melynek útját” — Berzsenyi ódái szavaival — „szörnyetegek lesik”. Azt „a hazafiúi virtust”, amelyet költőnk egyedül tartott ódára méltónak.

Nézzük tovább az adatokat. Somssich Pongrác, mint Pestre került alnádor, 1832-ben új kitüntetést kapott. Pest megye főispánja lett. Erre a beiktatásra készült az itt ismertetett kis ódánk. Az ilyen főispáni köszöntő ódára Somogybán már volt példa. 34 évvel ezelőtt ugyanis épp ugyanez az „érzelmek árjától zokogó ezüst hajú Öreg” Csokonait kérte fel Széchenyi Ferenc köszöntésére. Azt hiszem, nem erőltetett, de kézenfekvő, ha azt állítom, hogy most Sárközy a jó barát Berzsenyit kérte föl, — Sárközy 1830-as köszöntő szavaival —, „Somogy felsőbb helyeken ülő jóakarójának” . .. „szószólójának .. . pártfogójának” verssel történő üdvözlésére.

A Somssich Pongrác-óda megírásának előzményeihez tudni kell, hogy erre a pesti beiktató ünnepségre a somogyiak különösen készültek. Volt alispánjukat érte a kitüntetés. Az 1832. augusztus 16-i kaposi nagygyűlés jegyzőkönyvében olvashatjuk: (Kgy. jkv. 1832. 119) „Minthogy Öméltósága eránt ezen Nemes Megyei Rendjei azon szeretetet és tiszteletet, melyet mint kebelebelit és hajdani kedves elöljárójukat itt viselt hivatalai alatt tett hasznos tetteiért és érdemeiért követték, most is teljes mértékben fent tartani és nyilván kimutatni kívánják.” Tehát egy igen előkelő 13 tagú küldöttséget választottak. Ezt a megyei küldöttséget Pestre Sárdi Somssich Pongrác hivatali utódja Czindery László első alispán vezette. Tagja volt két Festetich, négy Zichy, két Sárközy és 4 fő- és al- szolgabíró. Minden bizonnyal Somogy költője — a rendek kérésére — hozzájárult az erre az alkalomra írt és kinyomtatott ódájával az ünnep „díszítéséhez”. A „háláadatos tisztelője” aláírás az ekkor már erősen „hipochond- riás”, verset már alig író Berzsenyi nevét rejti. Ugyanazokkal a szavakkal írta alá, ahogy 1813-ban a Döbrenteihez küldött két ódájáról — a Teleki és Prónay ódákról írta. „A hálaadatosságnak két kis ódáját küldöm neked.”

47