Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)

II. Az igazi poézis keresése. Tanulmányok - Harmónia és Diotima (Berzsenyi és Hölderlin párhuzamok)

és földi jóra vágyás és törés különösen szép ellentétig de egy eszményt képviselő zsenii voltak. A Föld és az Ég erejét egyesítő Szépben hitték. Hitték, hogy a Szép, mint a költők gyermeke, hasznos lehet s azt is, hogy a költői szép eget-földet egyesítő ereje egy a természettel és így a poétái műben a világ és a természet együtt él. Berzsenyi szavaival „az igazi poé- zis, ez a tündér világtükör, minél inkább poétái világtükör, annál inkább nem egyes színeit, hanem mindenkor egészét mutatja az életnek.” Hölder- linnél „egyetlen kehelyben egy világ minden öröme.”

Berzsenyi művével olyan költői és gondolati világáramlatba vitte költészetünket és sűrítve, csak „A poézis hajdan és most” című egyetlen versalkotásával is, amely épp most napjainkban, eszmevilágával épp az atom árnyékában és a természet értékének fényénél kapja egyre inkább mélyebbnek látott időszerű értelmét.

6.

A Hüperión a boldogság és szerelem ragyogása után szomorú búcsúzás is és kemény ítélet is egy nép felett és egyben olyan kozmikus remény is, mely „nem vész misztikába hanem odatér vissza, ahonnan indult: a Természethez”, — állapítja meg oly találóan Szabó Ede. Hüperión búcsúját Diotimától Berzsenyi Búcsúzás költeményével is elmondhatta volna.

Elszakadsz tőlem, szeretett barátném!

Hasztalan zárlak kebelembe: eltűnsz,

S mint az álomkép, örömim, reményűn Véled enyésznek.

De végül is, mert együtt egyek e világban, mindig is az övé marad:

Ott is, óh ott is tied e sebes szív,

Mindenütt kísér, veled él, veled hal,

S sárga képemnek halavány vonásin Festve neved lesz.

Berzsenyi műve is, bár örökös búcsúzás, de ebben is mindig a kiút keresése is, akárcsak Hölderlin-Hüperióné. Keresik nemcsak az emberiség, a maguk kiútját is. Csak, amíg Hölderlin így sóhajt föl: — „Ó csak lenne még a világon számomra valami tennivaló! Csak lenne valami munkám vagy harcom, hogy legalább felüdülnék,” vagy eképpen: „Lelkem akár a hal, eleméből partra vettetett és kínlódik, dobálja magát, mígnem kiszikkad a nap hevétől”, addig Berzsenyi megtalálja a tennivalóját. Nem „Áiász szigetén” az elképzelt „drága Szalamiszon” és nem mint az Attika felé kémlelő Hüperión, „aki hegyfokon kunyhót épített mézga ágakból”, de itt lelte meg, a berek szélében. Megadta a sors az ő „harcát” is a szép védelmében és a „Mezei szorgalom akadályainak” és az emberi karám és dorong korlátainak lebontásában is.

A niklai remetének a Poétái Harmonistica a remény fogalmazása. A maga szomorú boldogságára készült gyönyörű terv szavai ezek, hogy harmóniátlan ne legyen a világa és hogy megmutassa „az igazi poézis”

38