Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)

I. Niklai koszorú. Versek - Utolsó niklai töredékek

Észre se vetted, a pusztai zsongás nyári dalában sárga görög templom fala ringott s gombai szőlőd indás ernyei közt tengeri hab zuhogott.

Ügy, ahogy éltél, árnyad e fákra borulva fölöttünk úszik azúr-táj bércei közt s a volt csigapásztor kései sarja sudár nádat emel szabadon.

Tán öregapját látja, amint jó éticsigáid hajtja utánad az ég sima tükrén s nyáluk ezüstje fényjeleket rajzol s nézi a niklai nép.

S látja, amit villámriadással Berzsenyi vágott:

— „Nem sokaság!” — de — ,.Szabad nép tesz csuda dolgokat”! —

és ím

májusi záporokat hullat a magra az ég.

1948

Utolsó niklai töredékek

i

Kölcseyhez

Nem feledtetés fátyólával! Terítettél le engem bárddal,

Mint szérűdre toppant bikát.

Eged, pennád kicsiny . . . Alája nem fért agancsom koronája .. .

2

Magára

Hogy elhagyjon a Múzsa,

Csak ezt akarta volna?

De akkor kövemre,

Ha nem én,

Mint érc-csapású jel, Oroszlán-körmű sors Te írjad: Dániel!...

1974

15