Reöthy Ferenc: A Balaton halászóhelyei - Somogyi Almanach 23. (Kaposvár, 1975)

Bevezető

toztak. így lett a „Kis-nád”-ból „Nagy-nád” (231.), mely érdekesen tükrözi a változást, módosulást. A nevek számának csökkenése jelzi a technika fejlődését. Modern ha­jókkal, jobb technikai eszközökkel halásznak. A múlt század végén a határnevekkel és a szinonimákkal együtt a hálóméretekből következtetve mintegy 6—800 nevet ismerhettek a bala­toni halászok. Ma a Balatoni Halászati Vállalat csak 164 nevet tart nyilván. Lassan az egész déli part teljes hosszában kiépítik a partvédelmet. Az „Aszókő” (439), a „Békő” (432.), a „Hegyeskő” (437.), csak néprajzi em­lékként marad az utókorra. Elcsendesül a „Csicserikő” (438.) madárvilága, annak ellenére, hogy újra védett terület lett a Kis-Balaton. Hiába telepítik vissza annak madárvilágát, nem lesz meg többé az a nádsziget és kősziget, ahová a madársereg visszarepüljön. Munkám folyamán többen megkérdezték, miért használom a halászó­hely kifejezést a sok régi, szép és népi szó (tanya, húzóhely, kihúzó, vonó, vonyó, vető, kerítés) helyett. Először ösztönösen írtam le ezt a nevet, később a történeti forrás­anyagban, különösen a XV. századi anyagban többször is találkoztam ezzel a szóval. Elmondhatom még azt is, hogy valóban a 24. órában fogtam hozzá munkámhoz. Ahogy eltűnt a romantikus jégi és éjszakai halászat, úgy tűnnek el azok a nevek is, melyek közül egyesek olyan idősek, mint maga a Balaton halászata. Ezek a nevek az elmúlt évszázadok gazdasági, törté­neti, nyelvi és kulturális viszonyainak a kifejezői. Ezek a nevek azért is mennek hamarabb veszendőbe, mint a dűlő­nevek, mert lassan kihalnak azok az öreg halászok, akik még kishálókkal halásztak. A századeleji 14 halásztelepből, halászbokorból ma már csak öt működik. A sok-sok névből ma már csak 164 él a mai halászok nyelvében. A Balaton meglevő halastavaihoz 1969-ben hozzácsatolták az Észak-somogyi Halgazdaságot. így összesen 43 tó 1282 kh-dal egészült ki a Balatoni Halá­szati Vállalat. 1974-ben pedig 190 tóegységgel 2195 kh-dal a BHV a Dél­somogyi Halgazdasággal. Nyugodtan állíthatom, hogy évtizedeken belül a Balaton halászata gazdaságilag alárendeltje lesz a tavihalászatnak. Ha ehhez hozzászámítjuk még a csirke- és kacsatenyészeteket, (1974-ben már 780 ezer kacsát tenyész­tett a BHV) akkor lassan megszűnik a balatoni halászat mai formája. Min­den valószínűség szerint már csak a szelektálás és a szaporítás lesz a válla­lat feladata és átadja helyét egy fontosabb gazdasági érdeknek, az üdü­lésnek. Munkám befejezésekor ismételten köszönetemet fejezem ki Balogh Lajosnak, aki tanulmányomat átnézte, a köznevek értelmezésében és az anyag elrendezésében hasznos segítséget nyújtott, Kanyar József levéltár­igazgatónak, Király Lajos docensnek és Knézy Judit néprajzos muzeoló­gusnak, akik gyűjtőmunkám folyamán hasznos tanácsokkal láttak el. 6

Next

/
Thumbnails
Contents