T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
A Hunyady uradalom kialakulása és a jobbágyság
A Hunyady kézre került községek közül Bonnyában és Döröcskén másodlagosan, Tolna megyéből települtek át a németek, mégpedig 1728- ban Bonnyába és 1758-ban Döröcskére. Ez utóbbi helyre nyilvánvalóan a Hunyady család telepítette be a németséget, amint ezt a szájhagyomány és az anyakönyvi vizsgálatok is igazolják.3 Ha a mellékelt térképre tekintünk, amely az 1733-ban a Hunyady család birtokában lévő jobbágy falvakat feltünteti, azonnal szemünkbe ötlik, hogy a család birtoka a megye területén rendkívül szétszórtan feküdt. A Balaton mellett, a megye keleti és nyugati részén egymástól meglehetősen távol terült el két birtokcsoport. Az egyik — később Kéthely központú gazdaság — területe a későbbi felmérés eredménye szerint 34 977 magyar hold volt. A másik terület utóbb kialakult uradalmi központja Szemes lett és 10 311 magyar hold területet foglalt magába. A megye délnyugati részén Hosszúfalu központtal alakult ki később a harmadik Hunyady-gazdaság, mely Belső-Somogy homokos, rozstermelő, mocsaras területéből 23 325 magyar holdat hasított ki a Hunyady család számára. A negyedik birtokcsoport Külső-Somogy löszös, helyenként agyagos területén 14 462 magyar holdat foglalt magába és későbbi birtokközpontja, legnépesebb települése Szil mezőváros volt. Ez a szétszórtság a később kialakult majorság számára is hátrányos volt, de legnagyobb hátrányt — kezdettől fogva — a jobbágyoknak jelentett. Itt nemcsak a határmegőrzés nehéz feladatára gondolunk, amely különösen a XVIII. században volt komoly feladat és munka. Nem egy határsértési pert ismerünk ebből az időből, amely erőszakos összecsapások és nem egyszer halálos kimenetelű verekedések véres eseményeit rögzítette írásba. Az áldozatok pásztorok, földművelő robotos jobbágyok voltak.4 Komoly hátrányt jelentett azonban a bírtok komplexumok egymástól való távolsága, a robotmunka, a földesúr által megkívánt kézi- és igával teljesített földművelő munka, továbbá a különböző szállítások miatt is. Az első nagyobb »közmunkáról« 1747-ből van hírünk, amikoris Hunyady Antal Mesztegnyőre hozván a ferences rendet, megparancsolta, hogy a kolostor építéséhez meszet hozzanak, »akár Szilbul, akár Hosszúfaluból« hozassanak fel szekeret és ökröket. Az urasági molnárokat és favágó embereket pedig a szerzet ácsmesterei alá rendelte.5 A birtokon ekkor még nyilván teljesen jobbágygazdálkodás folyt, ők művelték meg a földet, aratták le és takarították be a termést a kevés, saját kezelésben lévő birtoktestről is és hordták be a magtárba terménykilencedüket. A Hunyady család a század második felében bérbe adta somogyi jószágát, először Festetics, 1761-től pedig Szily Ádám, Somogy megye törvényszéki esküdtje vette bérbe az egész Hunyady uradalmat. 1761-től ránk maradt a birtok első leltára. E szerint az uradalom négy központja ekkor már kialakult, jelentős állatsereglet és terménymennyiség van az uradalom területén. Az összeírt eszközleltár azonban nem mutat jelentős házigazdálkodásra. Az egész területre egy 14 fogas boronát, két öreg és egy másik ekét, továbbá egy-egy 60, illetve 33 szöggel ellátott vasboronát jegyeztek fel több vastengellyel ellátott szekér mellett. Nyilvánvaló, hogy ezekkel a munkaszerszámokkal nem lehetett 7
