T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
Forradalom előtt
5—10 holdas jobbágy középréteg alkotta, mely szövetségeseket keresett a környező falvak hasonló sorsú parasztjában is. Ez az utóbbi, az ilyen jellegű mozgalom kiterjedésétől való félelem volt az egyik oka annak, hogy a mesztegnyői mozgalom véres levereté- se után igen kemény kézzel számoltak le a vezetőkkel és a résztvevőkkel. 52 jobbágyot azonnal a lakatlan ferences-kolostor szobáiba zártak és egész éjjel katona és pandúr őrjáratok cirkáltak a falu utcáin. Utóbb 18 embert a helyszínen 16—24 pálca- vagy korbácsütéssel megfenyítettek és 53-at erős pandúrfedezettel Kaposvárra vittek. 1841. áprilisában hoztak ügyükben ítéletet, amikoris a község bíróját 6 évi börtönre s évenként 25 botütésre, két másodrendű vádlottat öt évre, a harmadrendű vádlottakat pedig 3 évi börtönre ítélték ugyancsak félévenkénti 25—25 botütéssel, hetenként 2 napig kenyéren és vízen kellett böjtölniük mind- annyiuknak és láncra fűzve közmunkán töltötték a büntetést. Nem csoda, hogy közülük egy hamarosan meg is halt a börtönben.126 A mesztegnyői-ügy az egész ország figyelmét magára vonta. Kossuth Lájos lapja, a Pesti Hírlap több alkalommal is foglalkozott vele. 1841. februárjában a per megindításáról számolt be, amikoris már közel 80-ra szaporodott a vádlottak száma. Köztük több más községből összeszedett »bűntárs« is volt, akik szánták a mesztegnyőieket és ennek hangot is adtak.127 A falu bírájától és vezetőitől megfosztva, elgyengülve, megfélemlítve és teljesen kiszolgáltatva , folytatta tehát azt az úrbéri birtokrendezési pert, amelynek során 1840-ben már a legelőszemlét is megejtették. 1841. augusztusában ült ismét össze az úriszék, a per folytatására. Ennek során a földesúr ügyvédje arra hivatkozott, hogy mivel az uradalom maga is gazdálkodik, és sok barmot tart, ezért csupán telkenként 12 hold legelőt ajánlhat fel az úrbéri földek szamszédságában azzal a kikötéssel, hogy az erdei részben a jobbágyoknak Kisaszony-naptól József-napig, tehát féléven át, tilos legyen legeltetni. Ez azt jelentette tehát, hogy az addigi több mint 2000 holdas legelő helyett 22 telek és 81 házas zsellér, továbbá a plébános egy és a tanító fél telek után összesen 403 hold legelőt kapott volna félévi használattal! A tiszti ügyész tiltakozott ez ellen az ajánlat ellen, hivatkozott az addigi legelők nagyságára, a jobbágyok állatállományára és telkenként 18 holdat kért minden haszonvételével együtt, vagyis egész évi használattal a község számára. Utalt arra, hogy az előző esztendőben marhavész pusztított a községben, s így a marhák száma általában kétszerese szokott lenni annak, ami az összeírásban szerepel. A község lakói pedig a föld silánysága miatt állattenyésztésből tartották fenn magukat. Az igen ésszerű érvelés ellenére az úriszék teljes egészében az uradalom ajánlatát fogadta el, és 12 holdat ítélt telkenként félévi használattal. A felsőbb bíróság azonban megemelte ezt a szemlátomást is kevés legelőmennyiséget, minthogy az 1845. augusztus 1-én kelt végrehajtási jelentés szerint a kiküldött megyei bíróság 33 5/8 telek után telkenként 14 hold, összesen 470 6/8 hold legelő kimérésére utasította a megyei tiszt61
