T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
Forradalom előtt
Ez a különbség tehát rendkívül jelentős, amit ismét csak a kuriális zsellérek nagy számával kell magyaráznunk. Ha most megvizsgáljuk a függelékben közölt II. és III. táblázat adatsorát, akkor az előbbiekben — a szórványos adatokból — kibontakozó képünk válik még élesebbé. Elsőként az tűnik fel, hogy a jobbágyi népességen belül 1767 és 1845 között a jobbágygazdák aránya egyre csökkent. 1767-ben még a jobbágynépesség 79%-a rendelkezett úrbéri telekkel, 1845-ben már mindössze 61%-ának volt telke. Ez az arányeltolódás a házas zsellérek javára történt, akiknek százalékaránya 1767 és 1845 között 16-ról 27-re növekedett. A házatlan zsellérek aránya ugyancsak megváltozott, 5%-ról 11%-ra nőtt. Az előbbi diagramok jól mutatják az egész kéthelyi uradalom, illetve a második diagram-csoport a majorsági központ körül kialakult kéthelyi kerülethez tartozó településekben a jobbágy-népességen belül a colonus, a házas és házatlan zsellér százalékos arányának eltolódását a jelzett, különböző időszakokban. TELKI ATL. TELKI ATL. A jobbágygazdák arányának csökkenése mellett a kérdéses időszakban a telki átlag csökkenése is megfigyelhető, mégpedig a kéthelyi uradalomban 0,48-ról 0,42-re esett vissza 1767.és 1845 között (lásd a fenti ábrát). Plasztikusabban domborítja ki a jelzett időszakban ezt a telki átlagcsökkenési tendenciát a kéthelyi gazdaság adatainak ábrázolása a jobboldali ábrán. 46 Az úrbéri telkek átlagának alakulása a kéthelyi uradalomban. (Forrás: II. táblázatban.) Az úrbéri telkek átlagának alakulása a kéthelyi gazdaságban. (Forrás: II. táblázatban.)
