T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
A Hunyady uradalom kialakulása és a jobbágyság
pénzt. — Az úrbéri népességen belüli arány a jobbágygazdák túlsúlyát mutatja, csökkent a házas zsellérek száma, de megnövekedett a házatla- noké. A telki átlag ebben a kerületben feltűnően alacsony, mindössze 0,36! Ha a gazdaságok adatainak összességét nézzük, feltűnik, hogy a különböző gazdasági adottságokkal rendelkező kerületek jobbágyfalvaiban nagyjában és egészében ugyanazok a változások zajlottak le az eltelt 21 esztendő alatt. Ez pedig arra mutat, hogy e változások nagyrészét központi uradalmi intézkedések okozták, vagyis ezek nagyrészt az említett időszakban megindult majorsági gazdálkodás kibontakozására, megszervezésére vezethetők vissza. Említettük Döröcskénél, hogy az 1798. évi összeírás szerint nem volt e faluban úrbéri telek és jobbágygazda. Feltűnő viszont, hogy az 1804. évi adóösszeírások dicalis táblázataiban 34 jobbágygazda 440 hold elsőosztályú szántófölddel került összeírásra Döröcskén, ami 20 úrbéri teleknek felel meg/*0 S itt fel kell figyelnünk az 1798. évi uradalmi összeírásnak arra a részére is, amely az egyes községekben árendába adott telket tüntet fel. Ezeknek az árendális telkeknek száma jelentős, az egész uradalomban 80 5/8. Nagy többségükben fél és negyedtelek nagyságúak. Másutt már — részletes elemzéssel — rámutattunk arra, hogy a megyei adó- és birtokösszeírásokban a Hunyady-településeknél feljegyzett földbirtokterület nagysága megközelíti az úrbéres és árendás telkek együttes összegét. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy feltehetően az árendás telkek eleinte csupán abban különböztek az úrbéri telkektől, hogy az előbbi után készpénzzel adózott a jobbágyság, míg az utóbbiért az urbáriumban előírt robot, hosszúfuvar stb. kötelezettséget kellett teljesíteni.41 Ez azonban nem vonatkozik az összes árendás telekre, hiszen volt közöttük ispánok, plébánosok, vagy uradalmi alkalmazottak által bérelt telek is. A megnevezésnek ez a módja elmosta az úrbéres eredetű és az uradalmi bérföld közti éles határokat, s utóbb a jogi allodizáció számára jó lehetőségeket teremtett. E korszak végén azonban még csak azt kell megállapítani, hogy a jobbágyosztály megterhelése az uradalom területén igen nagy. A földekkel kapcsolatosan még nem mutatható ki a jobbágyok megrövidítése, illetve ezekkel kapcsolatos panaszaikat nem ismerjük. Valószínű azonban, hogy a mérnöki felmérések mégis panaszra adtak okot a jobbágyok között, hiszen a sok remanencia csakis e felmérések maradványából, tehát az azelőtti telki földekből adódhatott. Az 1767-ben még ingyen legeltetett nagy erdőségek és füves térségek után most jelentős bért kellett fizetniük, és a különböző regálék (malom, kocsma stb.) bérlete gyakran kicsúszott a községek kezéből és idegen bérlők fizettek érte az uradalomnak magasabb bérösszeget. Az uradalom három kerületének a kéthelyi, szili és sze- mesi gazdaság jobbágyainak hosszúfuvar kötelezettsége 3054 nap, ugyanott 313 öl fát kellett évente a jobbágyoknak és a zselléreknek felvágniuk. E két adónemet a hosszúfalusi kerület jobbágyai készpénzzel megváltották (összegét nem ismerjük). Mind a négy kerület jobbágyai évente 11 105 forint készpénzt fizetnek az uradalom pénztárába, amely összegben a füstpénzen kívül a legelőért fizetett bérösszeg, továbbá a kocsmák, malmok, vendégfogadók, stb. bére és a hamuzsír égetésért fizetett bérösszeg is sze27
