Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Négy sarkába négy szál gyertya,

1 Szunnyad, szunnyad szelevén

2 Szent ujjáva' hajtya, Három csöpp vére lecsöppenik. Angyalokkal fölszedetik, Arany tányérra tetetik. Krisztus Urunk csak azt mongya, Szent szó, szent beszéd Aki ezt az imáccságot minden nap elmongya Hét bűninek bocsánattyát várhattya. .. . leánkoromba, már régen, de hogy kitű, nem tudom má... 88. SZÜNETEN SZENCSÉG Kerkaszentkirály (Zala m.), 1971. IX. 5. Pál Gáborné Búzás Ágnes, 1901. Lovászi (Zala m.). Dicséreted, Dicsér Isten, Vagy kegyelmes, Kegyes Isten, Vagyok bűnös én Istenem, 1. Gyertya-fáklya-szövétnek: fény-világosság-Krisztus jelképi kör. 2. Kérdeztem tőle, mi a „szelevén"? Hosszabb gondolkodás után így válaszolt: Lélek-e vagy mi? (Megjegyzendő: adatközlő analfabéta.) E szó Pais Dezső érdeklődését is felkeltette. Tompa Józseffel utánanéztek, de sehol semmilyen szótárban nyomára nem akadtak. Foglalkozott a kifejezés etimológiájával és éppen úgy a megfejtendő szavak listájára tette, mint egy másik zalai (Dobri) motívum számára ismeretlen elemét: . . . Boldogasszony kebelibe Egy szép templomot láttam, Kívü aranyos, Bellü irgalmas Bellü van egy zsálmány kikelve . . . (1971. IX. 3.) Horváth Jánosné Fata Ágnes, 1896. A zsálmány értelem szerint növény, virág, a szelevén meg valószínűleg a szél—szellő fogalomkörben mozog, ám Berekovicsné értelmezése — „lélek" — nagyon távoli képzeteket kelt. A héber ruach szó eredeti jelentése: szél, szellő, a Genezisben. Mózes I. 1:2, Isten Lelke (Szelleme) formájában jelentkezik, amely „lebeg vala a vizek felett". A ruach szó ilyetén jelentéstartalma „a szél földet megtermékenyítő tevékenységének mitikus nyomait" mutatja, fölidézve a levegő—szél döntő szerepét az ókori (Egyiptom, Mezopotámia) teremtésmondákban. A szél—szellem—lélek egykori fogalmi kapcsolatára utal, mely a szelevén: lélek meghatározásban ha nem is bizonyító, de elgondolkoztató erősítést nyer. Lásd spiritus, anima, animus, illetve előzőleg Anaximenes miletosi természetbölcselő, i. e. VI. sz. őselv—ősanyag— levegő tanát s ebben a levegő—szél—lélegzet—lélek azonosságát.