Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

I. Mágikus jellegű szövegek

(mély megvetéssel) majd indulattal: Nem köll neköm kártyavetés! — mondom. Idáig amin körösztü möntem, körösztü möntem, ami mög gyön ezután, körösztü mögyök. A jó Isten tuggya mi fog velem történni. — Nem is köll míg élők a világon soha!* »— Ojjan ende-monda beszédököt, amit összebeszénök, nem, nem, én ijjenre nem ha'gatok.* »En nem félők möghalni, mert én ojjasmi dolgokat nem tudok. Én csak ezöket a szép imáccságokat, én csak ezöket a szép imáccságokat mindönfélére ... én még élők, én ezöket mindig követöm ... de én ojjan nem torn mijjeneket, én nem, én csak mindig a jó Istenbe bízok. Én csak mindig a jó Istenbe bízok.* »Mamamtu*: Nagymamámtu. Hájdon Verona... Gödrei mestörnek a lánya . . . (Férje?—:) Farkas mestör Szentpálon . . .* zonyos szavak biztos eszközül tetszettek, hogy a halandó a minden anyagon uralkodó magasabb erőket kényszeríthesse. Benne volt ebben az egyszerű — népies — gondolkodásnak következetessége, erősítették a mult babonás hagyományai s tenyészett úton-útfélen. Kétségkívül a codexek imádságai részben a költészet határának egyik másik részébe nyúlnak vissza. Népies és egyházi szellem kisebb-nagyobb mértékben hatott rájuk.* »... Krisztus országol Krisztus parancsol, Krisztus győz, Oroszlán Juda nemzetéből Szabadítsad meg Simont Mindennemű gonosztól És ez hidegleléstől...« Peer c. 248. 1. Nytár, II. 88. o. Contra febrés (Hideglelés ellen). Horváth C. szerint »Eredetileg szintén verses ráolvasás*. ». . . Kérlek titeket menyországbeli jószágok, Hogy énnekem adjatok segedelmet, Hogy semminemű gonosz ellenség engemet ne bánthasson. Sem úton, sem házba, Sem ház kívül, Sem vizén, sem tűzzel, Sem hadba, sem tőrrel. Sem méreggel. Sem alva, sem szólva, Sem állva, sem ülve, Semminemű dolgomba. íme Uram Jézus Krisztusnak szent keresztit reám vetem, Én innen fusson minden ördögi mívelkedet.. > Gömöry c. T54—155. 1. Nytár, XI. 341. o. ». .. ut nullus inimicus mihi nocere . . .* eredetije: Hortulus animae c. XV— XVI. sz. imádságos könyvben. (Ez imádságot szerzetté Szent Ágoston doktor, hogy valaki őtet megolvasandja avagy írva vele hordozandja avagy olvasva hallgatandja annak ellenség nem árthat sem vizén, sem tűzbe, és semminemű gonoszság rajta nem fog Istennek akarata miatt.*) Gömöry c. 152—156. 1. Nytár, XI. 340. o.