Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

úgy hittük: »Gyün a vak kodis!« Pedig nem vót vak, csak a felesége .. .Salföldön Bugyberekben laktak.. hegyes jó hosszú tíz centis szakálla vót... hátán vót a liszteszsák, abba tették a kenyérlisztet és a búzalisztet, külön, mer külön vót. Mindig tele zsákkal ment haza ... Most megint előgyünnek a Krisztusfeszítők, már itt is vannak, a szakállas fiatalok. Istenfeszítők gyünnek ... (Héccer hét szentmise-imádság elnevezés a nagyberényi alaptípus: Názáretben van egy mustromfa.. . abban mondottak héccer hét szentmisét... motívumából. 42. sz. ima. (Badacsonytomaj, Sz. J.-né, 1895.) .. . nem vót elég pap és tanító a tanyákon ... Egyszerű parasztemberek tanították a hittant és a 12 apostolt, a 10 parancsolatot. A tízparancsolatot rendszerint versbe tanították meg, mert így a gyerekek könnyebben emleszték.« (Endrőd, Anonyma, 50 éves.) »... Egy odavaló öreg nénitű ... az régi öreg néni vót, úgy, hogy pap nem vót minálunk, csak egy öreg néni vígezte a tiszteletet, osztán attú tanútam meg.« (Máriapócs, Sz. S.-né, 1900.) (Adatközlő archaikus imáját bizonyos imákkal együtt mondja, ha nincs alkalma gyónni, de előzőleg kisebb bűnt követ el: (»-... és így megyek áldozni, így szoktam csinálnyi. Nem tudom, hogy érvényes-e, hát én csak a magam gondolata után csinyálom ezt, mer ha megyek gyónni, hát sokszor úgy van, hogy ha ott is a pap, elmondom a bűnömet, hát ő is három Miatyánkot és három Üdvözletet ad fel. Ügy van? Én meg elmondom a papot. ..« (Eger, P S.-né. 1913.) ».. . abba az időbe a pap is nagyon tiltotta és prédikációs széken sokszor mondták, hogy ez egy szektának a gyűjteménye, és azok terjesztik és ez a katholikusokhoz, római katholikusokhoz nem való , . .« (Kerekegyháza, F. I.-né, 1915.) »... a garabonciás diák ... sárkánykígyón járt... mindent tudott. Vót annak egy olyan nagy könyve. Bement egy házba és álmos vót, lebukott az asztalra. Napközbe vót, a gyerek meg a kézibe vette a könyvet, e'kezdte óvasni, s alig óvasta, nagy felhő gyütt lefelé. Felütötte a fejit a garabonciás: jaj, jaj végünk van. E'kapta a gyerektű a könyvet és óvasta visszafelé. S akkor elment a felhő. Majd leóvasta a felhőt egészen, ahogy óvasott abból a nagy könyvből. Olyan könyve vót neki. . .i« (Nógrádsipek, V. J.-né, 1901.) 70 ». . . Mentek minden szombaton . .. imádkozni. . . este, amikor besötétedett ... 10 óráig . .. nyáron is mentek .. . vót olyan Mária-dajka (annál imádkoztak), akiné' oszt vót egész nyáron* (a szentcsalád, amit télen, szálláskeresésnél, »hurcoltak*). (Karancsság, V. J.né, 1896.) »... Nagyböjtben, házaknál... minden csütörtökön ... este 6—7 órakor (összegyűlnek) és a »Krisztus Jézus vérrel verítékezéséről való kis officium, mely a szenvedésben elmélkedő hívek lelki vigasztalására kibocsáttatott ponyvából (Rózsa Kálmán és neje kiadásában) ájtatoskodnak. (Apátfalva, Cs. I.-né, 1906.) »Egesz nagyböjtben minden pénteken (stációjárást végeztek) »Mindennapi búcsújárás, amely a Mi Urunk Jézus Krisztus legszentebb és legdicsőségesebb sírjának Jeruzsálemben a t. ferencrendi atyák által tartatik* (Bucsánszky Alajos, 1884.) c. ponyvából, mely össze van kötve kéziratos füzetekkel egy vastag könyvbe. (Endrőd, Gy. M.-né, 1902.) »... ezt a nagybötjben énekeltük minden vasárnap ... hát a férfiak énekelték Jézus szavait, s a Szűz Mária szavait az asszonyok, s a végén Ádámot a kántor, a bűnösöket akkor az egész nép* (Oh egek sírjatok — kezdetű éneket:) (Aparhant, Tolna m., P. A.-né, 107, Andrásfalva, Bukovina.) »Eztet virágvasárnap szoktuk ... hallja, azelőtt úgy vót... mikor vót rendes kántor, meg a nép se ilyen vót... mikor elmút a litánia, akkor idős asszonyok mindig ott marattunk ... Nagypénteken hajnalba kimentünk a szőllőhegyi kápolnába a falu végin kimen-