Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

nagyon soványak ám ...« (szakadozott, elnyűtt lapok). (Kocsola, Tolna, m., V. V.-né, 1887.) »... Egy könyváruló bácsitól... már nagyon régen, még gyerekkoromban ... jártak így faluba, akkor bejöttek a nagyapámékhoz és én is ott voltam. S oszt akkor tanultam tőle. De hosszan.* (Karancsság, S. Gy.-né, 1907.) »... a Fehér rózsa, Szűzmária, ez vót, eztet árúták ugye, vásárba, az istóriások . . .* (Regöly, Tolna m., G. Sz. J.-né, 1892.) Kriza Ildikó: Epikai-lírai alkotások az irodalom és folklór határán. I. Legenda-ballada. 1972. Kandidátusi értekezés. Kézirat. (Édesapjától tanulta az imát) »... az meg az édesanyjától, az meg biztos még ő is édesanyjától .. . hát ez így, hát csak így jöhetett létre, drágám. Ez másképp nem jöhetett létre, csak így. Mindig az utánavalók megtanították egymást. Egymástól tanú'hatták meg, mert csak arra taníthatja meg, amit tud. Amit nem tud, arra nem tudja megtanítani. Ügy van-e? Nem könyvbű tanútak, mer nem tudtak olvasni, csak a szüleiktű ők is.« (Egerbakta, Heves m., M. K. J.-né, 1892.) »... Föl sem merült, hogy lehet vagy nem lehet.. nem értettük meg mi gyerekek se, öregek se, nem tutták azok a régi öregek hogy ebbe van valami különbség, hogy az egyház megenged-e valamit, vagy sem. Ahogyan ők is megtanú'ták régi szülőktől ... mink meg őtőlük megtanulluk, mitüllenk má a gyerekek ... de má most azoknak vége szakad, mer az mán nem lesz többet folytatva... a mostani fiatalság nem imádkozik ijjeneket; nem sokat lehet ám találni azér most se belőlünk ijjen régiekbű és akik hát tunnak ...« (öreglak, A. I.-né, 1894.) »Nalunk vót egy asszony, és az elhalt. Ügy vót, hogy meghalt. De nem halt meg, hanem ő a túlvilágon az Űrjézustú tanúta ezt az éneket... És mikor nyóc nap elteltével fölkelt és akkor ő hordta ezt az éneket, mer az Úrjézus azt mondta, hogy hírjessze. És akkor ő hordta ezt az éneket mindenfelé. A nyomdában aztán lenyomtatták neki, és akkor hordta falukra, de ő nem vett el érte egy fillért se, semmit. Már ő inkább a túlvilágon vót, mint ezen a világon . .. mert ő oszt meg is halt utoljára. Oszt meghalt. (»Ének«: szokásköltészeti párhuzam.) (Bodrogkisfalud, V. J.-né, 1883, Zemplén m.) »... ilyen elöl-hátul tarisznyás koldusok jártak és azok szokták azok mondták... első háború után« (maradt el). (Buccsúszentlászló, Anonyma, 76 éves.) »... ezek a kódusok idegenek vótak, aztán vótak remeték. Azok is kötötték (énekeket, imákat) ... nálunk is vót egy remete. A temetőbe vót egy kis kápolnája, ott élt. . . a világi élettű elzárkózva, ... ű csak imádkozott, énekelt, imádkozott, énekelt, ő nem világi ember vót, nem vót megnősülve* (Mezőkövesd, T. A.-né, 1913.) »... talán második osztályos vótam, mikor jártak ojjan zarándok emberek. Ojjan nagy bot vót náluk, és a bot végin vót feszület... És kinn a pusztán laktunk ... igen réges-régen vót az, ojjan szakállas zarándok ember vót az«. (Megkérdezte tőlük, hogy mit tudnak imádkozni, a gyerekek azt felelték: amit az iskolában tanultak — erre ő:) »... kislányom, én megtanítlak benneteket imádkozni-*. (Somogytarnóca. Gy. M.-né, 1901.) »Gyerekkoromban odaállított az édesanyám az ablakba, vót egy szent kódus, aki mindenféle isteni parancsot tudott ilyen szent dolgokat s mink gyerekek montuk vele ... Minden héten meggyűrt, járta a házakat s tanította a gyerekeket imádkozni a »Héccer hét szentmisé«-re .. . hangosan mondta, kórusban a gyerekek vele. Úgv megtanított már, vártuk hogy hun kezdi... Jobb helekre ment be .. . tudta hova köll menni. Érezték a jobb lölkű aszszonyok, higyje meg! 5—6—10 évesek vótunk, ki mekkora ... Nagyon benn maradt a fejembe, kedves imádság vót mindig még a gverekeimet is megtanítottam rá ... Nevére nem emlékszek, csak