Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

talos lelki ellátását szolgálta, hanem az egész országét, nagyon is valószínű, hogy ez a szöveg a múlt század végén máshol is ismert volt, mert terjesztését igény, azaz gyakorlat indokolta a kiadási költséget vállaló nyomdász előtt. Ugyanakkor meg is kezdődhetett már ez ének/imádság funkció váltó folyamata, mely váltás e vallásos-liturgikus színjátszást idéző szövegnél aligha lehet az első ilyen funkciócsere. De megkezdődhetett országos elkopása/elhalása is, ha már korunkra csak szórványadatként jelentkezik. Ehhez ugyanis egy nemzedék hagyománylazítása-elvetése nem elég. Most már csak az a kérdés, hogy e szöveg valami különös ok miatt maradt élő gyakorlat a palócság között, vagy egyszerűen csak e népcsoport vallásos lelkülete, szokáshűsége révén. Hajlamos vagyok azt hinni tehát, hogy legtöbb esetben ezek a ^specifikumok* valójában a szövegmegtartás/feledés, azaz a hagyományőrzés/feladás menetével függnek össze s ennek egy-egy szakasza e szóval történő megfogalmazásának is tetszhetnek. Azaz specifikumnak tűnhet már az általános gyakorlatból kikopott elhaló szöveg, mely véletlenül még előkerült valamely zártabb közösség különösen jó emlékezetű tagjától. Ha részletesebb szöveganalízisre most nincs is lehetőségem, mégis néhány motívumegységet kissé részletesebben mutatok be tiszta formájában éppúgy, mint fakulásában, torzulásában. így pl. a Szent Benedek háza-, és a kozmikus Máriaszületés-motívum (Világ állapodék, Ezer éjjel betelek . . . kezdetű képsor) közzétett néhány változata nyomán is jól láthatjuk a szövegromlás-értelemleválás módozatait. A köszönés/köszöntés-motívum teljesebb közlését is azért tartom fontosnak, mert különféle előfordulásai egykori elterjedtséget és összefüggő szöveget sejtetnek. Elsősorban Észak-Magyarországon került elő. Ezzel szemben az ún. Pilátus-jelenet, mely a vallásos színjátszás emléke, az ország majd minden vidékén található. Figyelemreméltó szövegváltozás-vizsgálatra ad lehetőséget itt a Kálmány Lajostól átvett imádság és az egyazon vidékről, Bálint Sándor anyagából közölt 50 évvel későbbi változat. (53., 54. sz. imák.) Szintén országosan és változatos szövegezésben jelenkezett a középkori egyházi költészet népszerű ágának, a Máriasiralom-műfajnak egyik-másik eleme, főleg az együttszenvedés-együtthalás vágya az ún. compassió-motívum. E tény újabb adat a műfaj hazai virágzására, majd népi továbbélésére. Külön gondot okozott a szövétnek-, és kiegészítése: a könyvét, »levelet« olvasó Krisztus/Mária-motívum, melynek egyik része: szövétnek/szünet eddig csak Délnyugat-Dunántúlon bukkant fel. Az olvasás-mozzanat viszont majd az egész magyar nyelvterületen. E gyakori kép, mely szláv ráolvasó szövegekben és román kolindákban is előfordul, felveti az egykori összefüggés és talán ősszöveg lehetőségét, de az érintkezés-átvétel-fennmaradás kérdését is. Mint ahogy tengerbe süllyedt hegyvonulat csúcsai látszanak, úgy tűnnek elő az egymás mellett élő népek emlékezése nyomán egy múltba merült világ képének részletei. Jelen keret a szövegek részletes jegyzetelésére sem nyújtott módot. Ám az anyag mégsem lebeghetett kötetlenül korok és tájak felett. Ezért horgonyzó pontokat adtam meg, melyek részint a magyar irodalom egyes történeti rétegeihez kötik (kolostori irodalom, barokk egyházi énekköltés)