Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

Az anyag rendezése eleinte reménytelen feladatnak tűnt. Az egy­másbafolyó motívumok, összeolvadt szövegelemek ilyen tömege — úgy tetszett — lehetetleníti az áttekintést és megvétóz bármilyen szempont­szerinti rendszeralkotói szándékot: személy, kezdőkép, funkció, történeti­ség, eredet stb. A jelenleg kialakított »rend« talán alkalmas lesz, egyelő­re, e kaleidoszkópszerű »hagyományegység« felparcellázására bizonyos témamagok központi helyzetűvé emelésével. Az első csoportba soroltuk, ahogy az előszóban is utaltunk rá, az egyértelműen ősi tudatformákhoz kötődő szövegeket. Ezekben leplezet­lenül jelentkezik az egykori mágikus tendencia: a) csoport; részint átme­neti kevert formában: b) csoport; vagy már teljesen az egyház felségjel­vényével ellátottan, jobbára védekezés, ördögűzés —• exorcium — formá­jában: c) csoport; vagy ezen elemek és tiszta imamotívumok keveredé­sében: d) csoport. E logikai sor bizonyos mértékig genetikus, történeti és mentális/tudati fejlődést is érzékeltet. Második csoportba helyeztük a szenvedéstörténet egy-egy szaka­szát kihangsúlyozó imádságokat. E szakaszok a középkori liturgikus drá­ma eseménysorának megfelelő részeit is kivetítik, de mint a krisztusi véráldozat történésmozzanatai, előtérbe juttatják a hozzájuk kapcsolódó, rájuk rakódó mágikus-misztikus képzeteket. Harmadik csoportba tettük a régi magyar egyházi/vallásos iroda­lommal érintkező, legalábbis annak szellemét lehelő szövegeket. Negyedikbe pedig az egyéb, azaz sehová sem illeszthető vegyes imádságok kerültek. Megjegyzem, hogy jelen csoportosítást sem tartom véglegesnek, mivel egy teljesebb kiadás esetében, vagy a gyűjtemény végső rendezé­sénél még árnyaltabb beosztást kell kialakítanom, melyet talán motívum­körök alapján érhetek el. A mindenkori átfedést még így sem kerülhe­tem el. Ilyen típusú szöveghagyománynál ez kivédhetetlen. Röviden érintenem kell még a válogatás szempontjait, mely válo­gatás nem kevesebb fejtörést okozott, mint az áttekintést szolgáló elren­dezés. Ahogy jeleztem volt, alapelvünk az anyag minél teljesebb bemu­tatása mind nyomon követhető történeti fejlődésében — adott esetben írásos szórványemlékek segítségével, — mind pedig terjedési körében tí­pus, — motívum-gazdagságában. A viszonylag szűk keret annyira megkötötte kezem, hogy a válo­gatás végén majdnem hogy esetlegességen alapuló játéknak mutatkozott a megelőző nehezen összeállt csoportosítás. Ui. az egyes témakörök meg­szabta csoportok kitöltését, egyszersmind az anyagbőség érzékeltetését, alig szolgálhatja az az összességéhez viszonyítottan csekély számú szöveg, mely most túl nagy feladatul kapja az adott témaegység sokszor százak­ra rúgó darabja bemutatását. E válogatásnál a szövegek sorsa is esetle­ges volt. Néhány egyértelműen élre kívánkozó imádságtól etekintve, jó­formán bármelyiknek jussa lett volna a megjelenésre. Ui. mindenik mond és ezzel tolmácsol valamit, ezért szót kér. Szót kér költői szépség, nyelvi archaizmus, történeti, teológiai, folklorisztikai elemek alapján, vagy nép-, alkotáslélektani tényezők révén. Ám most közlési igény/kedv szabadon

Next

/
Thumbnails
Contents