Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Pais Dezső emlékének

PAIS DEZSŐ emlékének, aki néhány nappal e kézirat elkészülte előtt ment el. Így nem válthatta valóra oly kedves ígéretét, ezen kis könyv mottójának megírását. Néhány mondatot c^ák, mellyel TOSU-i áldását adta volna erre a kezdettől fogva nagy érdeklődéssel kísért anyagra, <& »jeles öreg hölgy« Babos Jánosné felidézte műfajra. Sok derűs percet, csöndes örömet szerzett neki öregeim sok szép szava, régies nyelvi fordulata, melyeket gyűjtőútjaim után csemegének tálaltam asztalára a Kruzsok csütörtöki, vasárnapi találkozásain . . . lőtőt lépek . . . konokig künübe ... aran sik izék . . . Mária nyugvékol... s talán a legkedvesebb, a Memorialis iha meg alivan Ómagyar Máriasiralom-ot fölvillantó archaizmusa . .. 5 nincs már Öreg Hölgy, a Jeles, üres a berényi szőlőhegy kis háza. S nincs Öreg Ür, a még oly Jeles, üres az Erzsébet kávéház törzshelye. S nincs mottó. Azaz, hogy van: Szellem, Szeretet, Tisztesség, amit keltett s árasztott és mint öregeink az elődeik szavát, adott át örökül nekünk tanítványainak, barátainak s a mindenkori utána jövőknek. E. Zs.