Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

Vi. Előadásmód Egyéniség, jellem szerint alakul. Általában »sebesen*, »madar szárnyán* száll. Van, ki kómotosabban igázol át* végeláthatatlan szövegeken, más a szavak sodrásába bódul, s lehunyt szemmel zsongítja lelkét a szó narkózisával; olyik meg régi sebeket tép fel a szenvedés önkínzó újraélésével. Az imamondás pózzal jár, s még munka vagy menet közben is átalakul az ember, kizökken önmagából, ki valóságából. Megváltozik testtartása, arckifejezése.

7

' Nem szeretnek állva imádkozni, ha lehet leülnek, önmagukba roggyannak s a még oly kemény faszékbe is. Ölbe eresztett, összekulcsolt kézzel, majdnem statikus biztonsággal indítják az égbe. a megfoghatatlanba, a »szómból származott szent igéket*. »Odafigyelni« nem kell, kicsikori rögzítés verbális automatizmusa egyszersmindenkorra biztosítja a folyamatos tudást.'

8 Ezért nehéz ez imádságokat leírni: nem tudják abbahagyani — folytatni, mindig csak elölről kezdve haladnak, ha esetleg gépi segítség hiányában diktálniok kell a szövegeket. Ellentmondásosnak hangzik, de bármennyire automatizáltak is ezek, valami szabad belső variálódásra képesen, hol így, hol úgy, alakulnak. Erős kísérő jelenség az emóció, mely a szipogástól kezdve síráson át a vinnyogó artikulátlan szólöketekig érvényesül. Ha nem vettem volna szalagra, magam is alig hinném, milyen hatású lehet a Szenvedés felelevenítése. Ilyen hatást Miatyánk, Üdvözlégy »katekizmusi* imája soha nem vált ki. Természetesen itt is közrejátszik az alkat: érzelmi, miszticitásra hajló, niszteroid stb. ; de az egyéni sors imán át kivetülő terhe, emléke is szer epet nyerhet. Van azonban olyan is, aki tudatosan szépen mondja, megadja a módját.

70 Több imát rögzítettem egykori éneklés hangzását keltő deklamáló, recitáló módon, mely sokszor már szabályos dallamba csapott át. Ezzel az eredetkérdés területére lépünk:

80 érintjük az ének-ima múltban végbement funkcióváltását és érzékeljük e folyamat egyes fázisait. Kézzelfoghatóan bizonyítja ezt Bagó Márton 1885-ben megjelent »Negy Istenes Ének* ponyvája 1. »éneke*, a » Vasárnap hajnalban harmat száll a földre« (1. 122. sz. imádság), melyet 3 évvel ezelőtt Hasznosan már imaként vettem fel és adatközlőm nem emlékezett arra, hogy nagyanyjától, anyjától — akiktől tanulta — valaha is énekelve hallotta volna. C) EREDET A bonyolult szövegegyüttes eredetéről csak úgy tudok szólni, ha a szövegeknek nemcsak filológiai, hanem ethnopszichikai vizsgálatát is érintem. Mint szövegek — ahogy jeleztük — egykori irodalmi valóságot tükröznek. Nem utolsó sorban a magyar középkor nemlétezőnek hitt, jobbik esetben csak gyér szórványok s nemzetközi analógiák alapján valószínűsített, ám elveszettnek hitt műfajairól szólnak. így az Európa-szerte virágzó himnusz- és énekköltészetről, különös tekintettel a Mária-siralom műfaj népszerű gyakorlatára. A liturgikus és vallásos színjátszás, nemkülönben bizonyos epikus hagyományok továbbéléséről is vallanak ezek a népi emlékezés rejtetten-nyíltan fenntartotta irodalmi valóságjegyek, Mezey László kifejezése szerint: »a szóbeli hagyományozás viszontagsá-