Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

III. Középkori egyházi irodalmat visszhangozó szövegek

AZ ÉN ÉDESANYÁMRA LEGYEN GONDOD Jászberény, 1972. VIII. 5—6. (búcsú) Dobos Jánosné Dinnyés Teréz, 1906. Sülysáp (Pest m.). Ott is lakik. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében ámen. Mikor Jézus a Gecemáni kertbe ment Kezdődtek keserves kínszenvedései Jövének a hamis zsidók Karddal, nyárssal, dorongokkal Elvezették Jézust Pilátushoz Nagy veréssel az Annáshoz Egy órában többet adának Jézusnak ezer sebeknél János, kedves tanítványom! Az én édesanyámra legyen gondod!

1 Kézinél fogva messze vezesd el a keresztfától Ne lássa hogy mit szenvedek! A magas fák lehajlottak Kősziklák meghasadtak Madarak éneklésüket felejtették Nap, Hold, csillag elsötétedett Minden ember ki ezen kis imát tudja Naponta egyszer elmongya Jutalmat nyer menyországba Oh Jézusom neked élek Oh Jézusom neked halok Oh Jézusom élve halva tied vagyok amen.

2 ». .. Templomba nem imádkoztuk, este szoktuk imádkozni, mikor gyerekek vótunk. Mikor gyerekek vótunk, akkor tanított anyánk rá.« Édesanyja Szűcs Ágnes, Dinnyés Sándorné, 1945-ben halt meg, 59 éves korában, Süly-i volt. 1. Commendatio- (ajánlás) — motívum: János 19:27, „...Azután monda a tanítványnak: ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt a tanítvány." 2. Nagyon szépen meleg hangon, csöndes szomorúsággal mondja.