Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

III. Középkori egyházi irodalmat visszhangozó szövegek

Jaj anyám, szerelmes szent anyám, aki a szüleire haragos szemet vet annyi mintha megverné. Ez még nagyobbat tett. Eredj Péter eredj, mond meg néki mehet. Jaj Fiam szerelmes szent Fiam ne vidd ezt a bűnöst Pokolra, mert amikor téged a keresztről levettek szűz szent ölembe tettek én akkor majd meghaltam. Ha ez a bűnös nem böjtölt volna a második pénteken, Akkor én szörnyet haltam volna. Jaj anyám szerelmes szent anyám, aki a szüleire kezet emel, az olyan mintha megölné. Ez még ettől is nagyobbat tett. Nem lehet neki megbocsátani. Jaj Fiam szerelmes szent Fiam, amikor Téged a sírba betettek én akkor majd meghaltam. De ez a bűnös harmadik pénteket böjtölte három szem búzán, három csepp vizén. Jaj anyám szerelmes szent anyám ha neked ez a bűnös oly kedves, fogd szent kebeledbe, vidd szent országomba, szóljanak mindenféle énekek, mert nagyobb öröm van egy megtérő bűnösön mint kilencvenkilenc igazon. Édesanyjától tanulta: Urbán Imréné, Tóth Mária, született: Kalonda (Losonc mellett), meghalt 1940-ben. Reggel és este szokták imádkozni. »Az imával kapcsolatban elmondta, hogy az ima elején és végén szöveg volt. A szövegben az imát megelőzően arról volt szó, hogy milyen bűnt követett el a »bűnös« lélek. Emlékezete szerint szülőgyilkos volt. Az ima végén levő szövegre már egyáltalán nem emlékezik. Elmondta még, hogy este és reggel, amikor imádkozni szoktak, akkor az édesanyja mindig elmondta — úgy gondolom — prózában a bevezető részt és a kifejezetten imának számító részt mint imát imádkoztak el, ezért maradt meg emlékezetében. A végén levő szöveg tanulság volt— úgy gondolom. Azt is elmondta még, hogy minden esetben hangosan imádkoztak és csak is így, ugyanannyira, hogy amikor férjhez ment, gondolatban — úgymond —• nem is tudott imádkozni.* (Részlet a levélből.)