Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Kimegyek én én ajtómon, Ott látok egy szövitneket,

1 (szövit-neket : tagoltan mondja) Azon áll a Krisztus Urunk Térdig vérbe, könyékig könnybe Előtte áll két apostol, mondja néki, Mér álltok itt, mennyetek a fekete fődre, Föld szinére, Mongyátok a számba való szózatokat, Kokas szóllon, Máriát kiáccsa, Kel föl, Mária, kel föl, Mária! Mer megfogták szen' fiadat, Egy csöpp vére leesett, Az angyalok fölvették, Aranytányérba tették, Krisztus Urunk elejbe tették Krisztus Urunk azt mondta, Aki ezt napjába háromszor elmongya, Hét bűne megbocsájtatik. — ... szegén anyámtú tanútam . .. Szakony Borbála .. . Szabó Jánosné . . . 66-ba halt meg . . . bánokszentgyörgyi lány volt... csak így este. hallá, mikor összement a család, aztán ugye idesanyám így tanított bennünket . . . 87. SZUNNYAD SZUNNYAD SZELEVÉN Szécsisziget (Zala m.), 1971. IX. 4. Berekovics Istvánné Kis Anna, 1891. Kerkaszentkirály. Én lefekszek én ágyomba, Minden testi koporsómba. Föltekintek magosságba, Ott látok egy szép (régi) szentegyházat, Kijjü, aranyas, Bellü irgalmas, 1. Krisztus-fényjelkép. (keresztelő formulák) „... Vedd kezedbe az megfedhetetlen égő szövétneket, az az a te igaz hitednek, és hitből való jő cselekedetödnek jegyit..." 1578-as Rituáléból, (kéziratos) Ráth Gy.: i. mű 72. old. Szövétnek — fáklya: keleten kápolnaképben: fáklya-fal — Bartók: Kol. 84 g 245. old. Mária: „üdvösséges malasztnak szövétneke Öreg Napnak fényes hajnala" Horváth C. „Világiak régi magyar imádságos könyvei". ItK 1893. 273. o. Jelenések könyve 21:23 „...és a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány."