Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Oh hatalmas gyermek, Téged szívből áldlak. Add, hogy mennybe veled legyek, Mária Józseppel téged szemléljelek, S az angyalokkal vigan énekeljek, ámen. Ajánlom ezt a kedves imáccságomat a megváltó Jézus Krisztusomnak, Keserves kínszenvedéséért, Öt mélységes sebeiért, Szent halálának tiszteletire Istennek dicséretire, És a purgátoromtűzbe szenvedő lelkeknek kiszabadulásikra, ámen. — -NAGY VÉGSŐ DOLOG, NAGY ITILET,- — (Megállás nélkül mondja.) D. Hol imádkozik a mi Urunk Jézus Krisztus? Szent szerelmes kertyibe, Szent szerelmes székibe, Térgyig vérbe, Könyökig könnyűbe, Szent teste kékülve, Szent lelke örülve, Arany feje meghajtva Arangy haja leeresztve, Jobb kézibe kisiratott könnyű,

3 Bal kézibe hét singes olvasó, Oh, menny el, menny el Szent Lukács és Szent Engelice, Mikor én el vagyok adva Kálvária hegyire, Kegyetlen zsidók kezébe, Kegyetlen zsidók megfognak, Magos keresztre felfeszítnek, Jobb oldalom kinyiccsák, Piros vérem kioncsák. És epével, méreggel itassák, ámen. E. Hiszünk egy Istenbe(n), Bízunk egy Istenbe(n) Hol lakik az Isten? Az én lelkembe, Én Istenem gyóntass meg engemet, Hogy legyek neked Gyóntatott embered. Menyországba csendítenek, Az angyalok felvivének, Aranyos misét hallgatának, Én lefekszek én ágyamba, Minden testi koporsómba, 3. Kis íratott könyv: hóráskönyv. Lásd: Mezey L. Ethn. 1971: 3, 369. o.