Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

íme vala vélle Mária, Arany fának ága, Holtaknak bársonya, Szüzeknek virága, Leereszté vala sárbodor szép haját,

6 Kezébe vette világi zsoltárját,' Kibül olvasta szerelmes szent fiának keserves halálát. Szól a kakas: Máriát kiáltya: Kejj föl, Mária, kejj föl! Krisztus Urunk születik (var.: született) Egy csöpp vére lecsöppent, Pogány zsidók fölszették, Liliommá tették, Magos fára feszítették, Krisztus Urunkhoz fölvitték, Ottan szólván, aki ezt este és reggel elmongya, Hét halálos bűne bocsájtátik meg az Űrjézus Krisztus előtt. Ablakomon az Űrjézus Krisztus, A szobámnak négy sarkába négy szép őrző angyal, Forduljatok keresztek, Ábrahámnak kebelébe! Én lefekszek én ágyamba, Lelki testi koporsómba, Teszünk ottan gyónást, vallást,

0 Éjszakának idejébe, Számban a szent áldás, Szivemben a Szentlélek, Fejem fölött a szent kereszt, Mellettem van a Szent János, Üdvözlégy Isten báránya, Ki elveszed a világ bűneit, ámen. »Csak akkor érvényes, ha ezt is elmongyuk«:

9 Angolának három ága, Magos mennynek magossága, Nyiss be Uram szent ajtódat, Hadd mennyek be szent ajtódon. Szent véredet látogatni, Szent sebeidet kötözgetni, Aki ezt is elmongya, Bejut lölke a menyországba, Mint kiskorú gyermeké (var.: gyermekek). Édesapjától tanulta, aki 1914-ben 70 éves korában halt meg . . . »este« . .. 7. Bartók: Kol. 87 a, 253. old. 94 a, b, 286—87. o. 8. „ . .. Mindenható Úristen, mi bűnös emberek (Gyónást és vallást teszünk mint töredelmesek..." Lásd: Énekes könyv melyből... 134. o. (A vallás szó mai jelentéstartalmát kb. a XVI. sz-tól hordozza. Előzőleg a bűnök megvallása értelmében élt. Itt most erre kapunk utalást.) 9. Szómágia.