Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Szent fiamat elvesztettem. Ereggy a kis templom elejbe Ott látod a te szent fiadat, Könyökig vérbe, Mély gödörbe vagdossák, Tövisekkel koronázzák, Aki ezt a kis imáccságot este reggel elmondja, Megnyittatik annak a drága szép mennyország ajtaja .. . Még az édesanyámtól tanultam. Illés Ágnes . . . Szabó Pálné . .. 54ben halt meg ... 64 (éves volt) ... Hasznoson született. .. este, este montuk . . . 46. TEKINCS FÖL A C3INAI NAGY HEGYRE Mátraverebély (Nógrád m.), 1970. IX. 6. (búcsú) Balogh Lajosné Bárányi Erzsébet, 1909. Jászárokszállás, Hatvanban lakik. Oh szép piros hajnal. Mária nyugodik, Naptól adatik, Pokol tüle töretik. Eleven ostya Úristen, Neked adom lelkemet, Örök üdvösségemet, Látok két rózsapásztort, Szénnél szent oltárt. haját és akkor lopták el tőle Jézust. Nem látta a hajától. (Pócs Éva gyűjtése, Istenmezeje, Heves m. Kaku Juli, 55 éves asszonytól.) Ez utóbbira utal egy jászberényi imádságunk — 1972. VIII. 5. búcsú, Benke Jánosné, Vas Marcella, 1903. — keresésmotívumának következő részlete: Türüld ki arany szál hajadat szent szemedből Tekincs föl a Hajnal hegyre Ott meglátod szent fiadat... »A Boldogasszony-ágyát nem szabad fékető (főkötő) nélkül feküdni, mert a Boldogságos Szűz mindég féketőt hordott, csak mikor nagycsütörtökön mosta a fejit, akkor érközött a szózat, Marija Magdolna vitte, hogy Jézus Krisztust elfokták; akkor be se' érközött kötni a fejit, azalatt, a haja mög akatt az ágba', azutátú fogvást mindég a fejin volt a fékető«. (Diószegi V.: Az ősi... 326. o. — Kálmány Lajos: Boldogasszony ...) (Az apostolok) »... mentek Máriához s épp mosott. A fejét mosta. És mondták: Mária! Elfogták szent fiadat! Jöjj őtet védeni! — És akkor Mária szaladt kibontott hajjal, félig ruhátlan és azt mondta: Átkozott az a nőszemély, aki nagycsütörtökön mos, vagy a haját mossa, mert minden ágba beleakadt a Szűzanyának a haja ... (sírva mondja) ... mikor ment keresni... hát kereste hegyen völgyön...« (Molnár Sándorné, Muhel Erzsébet, 1896. Kistelek, 1972. december 2.)