Dr. Aradi Péter: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán - Somogyi Almanach 16-17. (Kaposvár, 1972)

II. Változások az őrvonalban 1848 júliusának második felében és augusztusában

lyek a már kimozdított vagy a hadügyminisztérium rendelete folytán még e hónapban kiinduló nemzetörseregeket illetik; ezeknek, hogy valamiképp az operációk fonala meg ne szakadjon, az előbbi határozatokhoz kell magukat tartani, míglen az újonnan alakuló, önkéntes harcosok által fel nem fognak váltatni."

03 A magyar kormányzat ugyanis tudta, hogy a Dráva vidékét nem lehet őrsereg nélkül hagyni, így a korábban kiindított nemzetőrök szolgálatára továbbra is szüksége lesz. Két nappal az augusztus 13-i, az ország összes törvényhatóságához intézett rendelet megjelenése után, augusztus 15-én a miniszterelnök ,,a Duna és a Dráva közti törvényhatóságokat" utasította a nemzetőrök önkéntes alapon történő kiindítására.'

1

'' Felszólította őket arra, hogy a felfegyverzett csapatokat vonják össze egy helyen, hogy annak a hadvezérnek, aki a közeli napokban a Dunántúl területére szóló parancsnoki kinevezését meg fogja kapni, az intézkedései alá lehessen őket helyezni. Batthyány meg is indokolta intézkedését: Horvátország felől „minden percben hazánk határainak tettleges megtámadásától kell tartanunk", ugyanis Jellasics, jóllehet Bécsben megígérte, hogy ha a magyar kormány haderejét a horvát határszéltől elvonja, saját maga is meg fogja azt tenni, annak ellenére is gyűjti a hadsereget, hogy „mi adott szavunkat beváltva hadi erőnknek nagy részét a horvát határszéltől elvonva, a Dunán átszállítottuk. "

a> A magyar kormány valóban mozdított el csapatokat a horvát határszéltől, és szállított át a Bácskába, ezek azonban egy zászlóalj kivételével a Baranya megyében állomásozó csapatokból kerültek ki, és a Bácskába való irányításukra a magyar kormány az ottani események hatására kényszerült. Nem a Jellasicsnak adott szó volt az oka tehát csapatok elirányításának, hanem a szerb felkelés nyomán előállt helyzet. Augusztus 14-én és 15-én a belügyminiszter külön is felhívta a figyelmet a fokozott őrködésre. Az augusztus 14-i rendeletben, amelyet Baranya, Somogy, Zala, Vas, Sopron, Veszprém, Tolna és Fejér megyék alispánjaihoz küldött, arra mutatott rá, hogy a várható horvát betörés csak akkor válik sikertelenné, ha a hatóságok készen állnak a védekezésre, és olyan intézkedéseket tesznek, amelyek támadás esetén az előrenyomulást megállítják; ezért a hatóságok feladatává tette, hogy állandó kapcsolatot tartsanak Csányi kormánybiztossal, hogy tőle az esetleges támadásról azonnal értesüljenek, továbbá, hogy jelöljenek ki állomáshelyeket, amelyeken a nemzetőrök támadás esetén gyorsan gyülekezni tudnak. Csányit pedig 15-én olyan intézkedések tételére szólította fel, hogy az esetleges támadást a lakosoknak gyorsan tudatára lehessen adni.

60 Három nap alatt tehát, négy olyan rendelet jelent meg, amelyben haderő megszervezésének és fokozott őrködésnek szükségességéről volt szó. A magyar kormány augusztus közepén ugyanis már számított a horvát támadásra: Szemere belügyminiszter úgy vélte, hogy a fegyveres összeütközés két-három nap múlva bekövetkezik; Batthyány augusztus 15-én szintén utalt arra, hogy a bán támadása rövid időn belül várható. Mészáros honvédelmi miniszter augusztus 19-én utasította Csányit, hogy az irányítása alatt álló haderőből senkit el ne engedjen, és úgy szervezze meg seregét, hogy képes legyen a támadók visszaverésére, vagy legalább a feltartóztatására mindaddig, amíg más helyről segítség nem érkezik. A hatóságoktól pedig tájékoztatást kért arról, hogy hány összeírt nemzetőr van megyéjükben, mennyi van közülük legalább némileg kiképezve és felfegyverezve, és hány hosz-