Dr. Aradi Péter: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán - Somogyi Almanach 16-17. (Kaposvár, 1972)

II. Változások az őrvonalban 1848 júliusának második felében és augusztusában

[I. VÁLTOZÁSOK AZ ÖRVONALBAN 1848 JÚLIUSÁNAK MÁSODIK FELÉBEN ÉS AUGUSZTUSÁBAN Batthyány és Jellasics találkozása 1848. július 29-én Batthyány és Jellasics Bécsben találkoztak. A tárgyaláson a bán a megegyezés „megmásíthatatlan" feltételeit abban jelölte meg, hogy a magyar kormány teljes egyenjogúságot biztosít a horvát nemzetiségnek és nyelvnek, teljesíti a Magyarországon lakó szerbek kívánságait, valamint beleegyezik a magyar hadügy-, külügy- és pénzügyminisztériumnak a Habsburg birodalom kormányával való egyesítésébe.

1 Ezeket Jellasics a július utolsó harmadában megnyílt, birodalmi parlament magyarellenes többségének és a Doblhoff kormánynak az óhajára hangoztatta, azok törekedtek ugyanis a magyar kormány jogkörének csonkítására, és akarták a bánt céljaik megvalósítására eszközként felhasználni. Ezt az utóbbit akarta a magyar kormányzat megakadályozni, ennek érdekében viszont a horvát mozgalom számára engedményeket kellett tennie. Batthyány ezeket helyezett kilátásba Jellasicsnak a bécsi találkozón,

2 a bán viszont megígérte, hogy „ha a magyar tábor a Drávától távozik, seregeit ő is szétoszlatja."

3 Július végén valóban vezényeltek el csapattesteket a Dráva magyar szakaszáról a Bácskába. Ez azonban nem lehetett a bécsi találkozás következménye, hiszen a kettő egyidejűleg történt. Egyébként is főleg csak a Bácskához közelebb fekvő Baranya megyéből mozdítottak el csapatokat, a Drávának somogyi szakaszán a magyar egységek változatlanul őrhelyeiken maradtak a folyó közelében, a zalai szakaszról pedig csak egy zászlóaljat irányítottak el, de abból két század nem a Bácskába, hanem Eszékre került, tehát a Dráva menti tábort erősítette továbbra is. Az átcsoportosítás oka az volt, hogy július közepe után a magyarság számára nagyobb veszedelmet jelentett a már fegyveres összetűzésekig fokozódott szerb mozgalom, mint a horvátországi készülődés. Ezért mozdítottak el csapatokat július végén a Dráva vidékéről, és küldték őket a Bácskába, hogy a szerb felkelők ellen küzdő magyar tábort erősítsék. Az áthelyezett csapattestek a következők voltak: a Gyulai gróf gyalogezred 3. zászlóalja, a Wasa gyalogezred 2. zászlóaljából négy század, a mohácsi járási nemzetőrök; ezek az utóbbiak a hegyháti járás nemzetőreivel alkottak egy zászlóaljat Perczel Antal parancsnoksága alatt, de - úgy látszik - a zászlóaljat később szétválasztották, Perczel csak a hegyháti járás nemzetőreinek maradt parancsnoka, a mohácsi járás nemzetőreinek parancsnokává pedig Schulzer Istvánt nevezték ki.

5 Ottinger javasolta Csányinak, hogy az ugyancsak különválasztott pécsi és baranyavári, továbbá a hegyháti járás nemzetőreit is irányítsák a Bácskába,

0 de közülük csak a hegyháti járásiakat küldték át, a másik kettő helyett pedig a siklósi és a szentlőrinci járásbelieket.

7 Az áthelyezett nemzetőrök