Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)
Gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyok a századforduló után
,,A fonyódi és a balatonbogiári iskolák zsúfoltak. Az előbbiben egy tanító 136, az utóbbiban pedig 162 tanulót tanít. . . .A tanítási eredmény Balatonbogláron nagyon gyenge." ,,A fonói r. kath., a somogyszili izr., a németegresi r. kath., a zicsi kéttancrős r. kath., a bálványosi r. kath., a pusztaszemesi r. kath., a nágocsi réf., a bonnyai r. kath., a zalai kéttancrős r. kath., a nagycsepelyi r. kath., a kötései r. kath. és a ref. és a szóládi iskolák épületei, illetőleg tantermei a törvényes kívánalmakat nem elégítik ki, némelyik rozoga, dűlőfélben levő" - összegezte az igali és a tabi járásban végzett látogatások tapasztalatait Gönczi Ferenc tanfelügyelő 1913-ban. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a kifogásolt iskolákkal kapcsolatban az érdekelt egyházi főhatóságokat a hiányok megszüntetése végett - a közigazgatási bizottság útján - rendszeresen megkeresték. Ezek a megkeresések azonban, bár „több illetékes hatóságtól jött jelentés, melyek nagyobbrészt kilátásba helyezik a visszásságok és hiányok mielőbbi megszüntetését", többnyire pusztába kiáltott szó maradtak.11 Az egyházi hatóságok és iskolaszékek különböző ürügyekre hivatkozva megkerülték, évekig halogatták a legelemibb beszerzések, javítások végrehajtását is. Az öreglaki r. kath. iskolaszék pl. a túlzsúfoltság megszüntetésére ,,a pusztai gyermekek kirekesztését javasolta", azzal érvelve, hogy „8-10%-uk amúgy is rendszeresen hiányzik." Amikor a megyei közigazgatási bizottság az iskola felekezeti jellegének megszüntetését, községi iskola szervezését hclvezte kilátásba, a felhangolt szülők gyermekeik otthontartásával fenyegetőztek. 2 * Egy 1912-ben készült felmérés szerint a megyében 7075 volt a külterületi - nagyrészt uradalmi, pusztai - iskolakötelesek megállapítható száma. Ezek a gyerekek az összeírásokon található megjegyzések szerint a nagy távolságok, rossz útviszonyok és „egyéb okok" miatt az év nagy részében alig jutottak el iskolába. 2 " A tanfelügyelőség állandóan visszatérő panasza, hogy a kis létszám és a nehéz körülmények miatt képtelen ellátni feladatát. 1912-ben pl. az iskoláknak alig 30 %-át látogathatták meg. 2:! Egy 1918 januárjában kelt jelentés szerint ,,a megyebeli összes iskolákat nemcsak minden évben egyszer, mint azt a törvény előírja, nem látogathatjuk meg, hanem a mai viszonyok között csak minden 8-9. évben jut sor egy-egy intézetre. Nekem 5 és fél évi ittlétem alatt - írta Gönczi tanfelügyelő - még mindig 170 elemi iskolát egyáltalán nem volt módomban meglátogatni." 2 '' 1 Az elemi iskolák állapotához hasonló a megye polgári iskoláié is. „Somogy megyében vannak a legszervezetlenebb, legprimitívebb polgári iskolák az országban. A il polgári iskola között csak a szigetváriaknak van megfelelő épületük, s csak három van megfelelően felszerelve" - olvashatjuk egy 1916-os tanfelügyelői jelentésben. A népoktatás általánosan alacsony színvonalának megfelelőek a tanítók körülményei. Anyagi természetű panaszaik, fizetéskiegészítést vagy állami segélyt kérő leveleik jelentős hányadát képezik a tanfelügyelőség, ill. a közigazgatási bizottság korabeli iratanyagának. A tanfelügyelői látogatások jegyzőkönyveiben gyakoriak a tanítói lakások tűrhetetlen állapotára utaló megjegyzések. 20 A tanítók többségének - elsősorban a felekezeti tanítóknak - anyagi nyomorúságánál csak társadalmi helyzetük, függőségük, kiszolgáltatottságuk volt súlyosabb. A „Szigetvár vidéki tanítóegylct gyöngyösmelléki választmányi ülésének" 1870-ben kelt nyílt levelében hangoztatott követelés, hogy ti. a tanítók fölé rendelt iskolaszék, helybeli lelkész, valamint a körlelkész vagy esperes önkényes-
