Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

Somogy művelődésügye a Tanácsköztársaság idején - Iskola és oktatás. A pedagógusok helyzete, szerepe - Az elemi népiskolák

2. Ahol a jelenlegi épület némi átalakítással megfelel, ott „az átalakítás, az iskola és a tanítói lakás kitatarozása még [a] nyár folyamán, minden más építési munkát megelőző sürgősséggel foganatosítandó." A költségeket a községi pénztár köteles folyósítani; a szükséges fedezet átutalását a Megyei Munkástanács Intézőbizottságától kell kérni. A rendelet nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a munkástanácsok vegyék figyelembe a helyi anyagi erőket, az iskolafenntartói fedezeteket. A rendelet végrehajtásáért „elsősorban a munkástanácsok művelődési osztálya, illetve ennek intézőbizottsága felelős."

80 A rendelet közvetítői a járási politikai megbízottak, végrehajtásának segítői és ellenőrzői a járási művelődési osztályok voltak.

87 Az igali járási művelődési osztály 92/1919. sz. rendeletével intézkedett az iskolák építése és tatarozása ügyében.

88 A községekből befutó jelentéseket, igényeket június 6-án, majd július 9-én továbbította a megyei művelődési osztályhoz.

89 A megyei művelődési osztály június 21-i ülésének napirendjén az új iskolák építésével kapcsolatos kérdések is szerepeltek;

90 az osztály június 28-án „pusztai iskolák szervezése tárgyában" kereste meg a Megyei Munkástanács Intézőbizottságát.

91 Június folyamán megyeszerte megindult az iskolák tatarozása. Az elvégzett munkák nagyságáról, a megindult munkálatok arányáról pontos képet nyújtani nem tudunk. Az új iskolák építésével kapcsolatos előkészületek azonban nemigen jutottak, nem juthattak túl a kezdeti stádiumon. A megyei Államépítészeti Hivatal ugyan április végétől bekapcsolódott az iskolaépítési, -tatarozási akcióba (a homokszentgyörgyi iskola tervrajzát pl. már május 6-án beterjesztette a megyei művelődési osztályhoz), és a költségvetési tervek gyors jóváhagyásával, ill. szükséges kiigazításával is hathatós segítséget nyújtott. De az illetékes megyei szervek részéről megnyilvánuló segítőkészség sem pótolhatta a szükséges pénzügyi fedezetet, a hiányzó építőanyagokat - és a sok helyen hiányzó helyi áldozatvállalást.

92 Balatonboglár volt a megye egyetlen községe, ahol a nehézségek dacára, szinte valószínűtlenül rövid idő alatt és saját erőből megoldották a község tarthatatlan iskolahelyzetét. A balatonbogiári politikai megbízott már április első napjaiban, iskolafejlesztési terveikről beszámolva, azt írta a tanfelügyelőségnek, hogy a községi nagyvendéglő „alkalmas . . . lenne iskola céljaira". Vajthó azonnali válasza nyomán május 7-én táviratilag jelentették „a lefoglalt Liga-helyiségnek iskola céljára történő átvételét." A volt nagyvcndéglőből átalakított, „a népoktatás és a közegészségügy minden kívánalmának megfelelő" új népiskola átadására június i-én, tehát még az 1918/1919-es tanév utolsó napjaiban ünnepélyes keretek között került sor. Az iskolaavatón Bálint Sándor, a községi munkástanács elnöke tartott ünnepi beszédet. Bevezetőben „a múlt iskolapolitikáját, a népnevelés siralmas helyzetét idézte fel - írta az ünnepségről beszámoló Somogyi Munkás -, amelyen sürgősen változtatni kellett Balatonbogláron is." Felelevenítette a közös erőfeszítéseket: a vendéglő „világos és tágas termeit sürgősen alkalmas tantermekké alakították át, amelyekben 300 gyermek talált elhelyezést, s 6 elsőrendű tanerő iparkodik, hogy tudásukat a tanulóifjúságba átplántálják". Befejezésül a tanulókhoz szólt: „a tanulás és a tudás egyetlen fegyverünk, hogy többé elnyomottak ne lehessünk."